Kint van a főutcán egy óriásplakát. Hogy még sosem dolgoztak ennyien Magyarországon …vagy valami ilyesmi van rajta, meg egy férfi, aki ezt szimbolizálja.

Egy járási székhelyen lakom, ez még mindig több lehetőséget nyújtó település, mint a környékbeli kis falvak. Ahogy megyek be dolgozni, a főutcán, az egyik reggel megszámoltam: 15, korábban valamilyen szolgáltatás nyújtó épületre van ráírva, hogy eladó, vagy kiadó. Zömük üzlethelyiség volt, talán egy volt iroda. Mindenféle volt korábban, ABC, virágbolt, zöldséges, butik, méteráru, húsbolt, cipőbolt, könyvesbolt, stb.. És most nemcsak arról van szó, hogy kik dolgoztak ezekben. Hanem arról is, hogy nincs meg az a réteg egy leszakadó térség járási székhelyén sem, ami eltartana ennyi szolgáltatást. Mondjuk személy szerint az is elgondolkodtat, és elkeserít (és ez más kérdéseket is felvet), hogy 16 000 ember nem tud tartósan eltartani itt egy könyvesboltot.

Folyamatosan növekszik a kiüresedő üzletek száma, némelyik évek óta üresen áll. Persze, mondhatjuk, hány multi van itt is jelen, Lidl, Tesco, Penny, Spar, Coop, Rossmann, ők nyilván kiszorítják a kisvállalkozásokat. És persze vannak statisztikák arról is, hallom néha a hírekben, hogy mennyire nő a vásárlókészség, mennyivel többet költenek az emberek. Most pont pénteken voltam a fővárosban, láthattam a Black Friday hatására felerősödő vásárlókedvet. De a kép nem ilyen vidéken, pláne nem a leszakadó térségek kistelepülésein. 

Azt, hogy a települések által eltartott szolgáltatások a lakosság fizetőképességével mennyire összefüggenek, igazán akkor értettem meg, mikor a falvakban elkezdtük a szociális munkát. És látnunk kellett, hogy tűnik el sorban minden. A fodrászat, a húsbolt, aztán a vegyesbolt, legvégül a kocsma is. Van olyan falu, ahol semmi sincs.

Hiába üzeni hát a plakát, hogy ilyen jó még sosem volt. Én nem ezt látom, mikor megyek ki a kis falvakba, ahol nincsen meg az a vásárlóerő, ami miatt érdemes lenne akár egy kis boltot is fenntartani. Nincs meg, mert a közmunkabér nem elég ehhez. Más pedig helyben nincs. Csak a közmunka. 

Szolgáltatásokról tehát már rég nem beszélhetünk, az utolsó bástyák a kisboltok, vagy a kocsma, ami néha ugyanaz. Vagyis, a bolt nyújtja ezt is. Féldecis üvegekben kapható égetett szesz, vagy a pult alól még olcsóbban a bizonytalan eredetű valami. Esetleg kannás bor, és sör. Amikor egy kisboltban ezekből tud a leginkább pénzhez jutni a boltos, az már a véget jelenti. 

A pénzhez jutás ezeken a helyeken amúgy sem egyszerű, a legtöbben ebbe buknak bele. A felírásra történő vásárlásba. Mert úgy nem tudja a lakosság nagy része, mint máshol, hogy bemennek, megveszik, kifizetik, és elviszik. Mert ez így csak a hónap elején van. Utána jön a felírás, hogy majd “családikor”, vagyis a családi pótlék érkezésekor, vagy a közmunkabér kifizetésekor megadják. A boltos belemegy, és próbálja ehhez tartani magát. Próbál szabályokat alkotni, hogyha nem fizetik ki a tartozást, akkor nem ad. Van, mikor működik ez, és van, mikor nem. 

Mert a kérés az folyamatos… és többnyire kenyérre, egy kis zsírra csak ad…főleg oda, ahol gyerek is van. A görgetett tartozás rendszere folyamatosan épül. Aztán egyszer csak elér egy kritikus összeget, és nincs tovább. Mert a sok ilyen tartozás bedönti a végén a boltot is. 

Közben ott van még az árukészlet, ami nem fogy megfelelően, lejár a szavatosságuk, amit nem visznek, abból legközelebb nem rendelnek, a kínálat fokozatosan csökken, a polcok egyre üresebbek, csak az italkínálat marad fixen. Így a végén már nem tudni, boltról, vagy kocsmáról beszélhetünk.

Nemzeti dohánybolt? Az sincs, kiépült rendszere van a nem legális cigarettának, vagy inkább a dohánynak, amit mindenki kézzel és egy ügyes kis szerkentyűvel tölt be otthon a kis papírhengerbe. 

Sokféle kényszermegoldást látni. Ha a boltos valahogy kötődik az önkormányzathoz, a tartozás a közmunkabérből rendeződik, egyenesen. Így kisebb a kockázat, hogy nem fizetik ki, és a bolt vegetálása kicsit elhúzódhat. 

No meg, ott az illegális kereskedelem. Ami egyébként a kis boltok árukészletében is jelen van, de a “boltocskázáshoz” még bolt sem kell, csak némi tőke, és egy autó. Mert el kell menni a multikba, és bevásárolni, lehetőleg az akciós termékekből, amiket aztán jó felárral értékesítenek azoknak, aki nem tud eljutni a nagyobb településekre, ezekért a termékekért. Ez is megy felírásra, akkor rendezik majd, ha jövedelemhez jutnak, ám a kockázat itt még nagyobb, mint a boltnál, mert itt már a kiindulás sem legalizált tevékenység. Így a tartozás behajtásának sem szab korlátot semmi. Hajszálnyira van az uzsorától, gyakran át is csap abba. 

Mit lehet hát tenni? Nem lesz élhető az a település, ahol legalább egy kis élelmiszerbolt nem működik, és a lakosság nagy része nem rendelkezik autóval, amivel bármikor “átszaladhat” a közeli, nagyobb településre.  De a helyzet ismeretében az is világosan látszik, hogy nem lehet olyan üzleti tervet készíteni, ami azt mutatná, megéri egy vállalkozónak egy kisboltot üzemeltetni. Mert biztos, hogy nem lesz rá fizetőképes kereslet. 

Ördögi kör. Ha nincs bolt, amire szükség van, azért vagy utaznak, vagy megveszik az illegális zónából, mindkét esetben jóval drágábban jutnak hozzá, mint a termék piaci ára. Ha van bolt, azt a felírások bedöntik, és ha “keménykedik” a boltos, inkább mennek a boltocskázóhoz, akinél a behajtás jóval később következik, igaz, többnyire rosszabb vége is van a dolognak. De a pillanatnyi megoldás ígérete felülírja a gondolkodást.

Mikor kérdezem, mi hiányzik a legjobban egy ilyen faluban, mondják, hogy a bolt…mert mindenért utazni kell, és minden többe kerül. De fenntarthatóvá a fizetésképtelenség miatt nem tudnak tenni egy boltot. Ma a falvak csak úgy élhetők, hogy egy jelentős illegális kerekeskedelem, szolgáltatás teszi élhetővé őket. 

Megoldás kinél lehet? Csak egy, a problémát  megértő, és megoldani akaró államnál. Ami stabilizálja a helyzetet, hogy aztán megindulhasson a vállalkozásokban működtetett szolgáltatások rendszere.  Állami szociális boltok kellenének, és mellette tisztességes megélhetést adó munkahelyek, melyek felépítik a fizetőképességét a családoknak, a falunak. Addig pedig valakinek pénzt kellene ebbe tolni, mindkét területen. A munkahelyek terén is, és a bolt terén is. Ez állami feladat lenne, szerintem. Mert így nagyon sötét jövőkép körvonalazódik.

Persze, lehet azt gondolni, hogy a falvak úgyis elnéptelenednek…mindenki a városokba költözik majd. Mondjuk, ez egy rettentően lassú folyamat, és szerintem nagyon-nagyon sokáig lesznek, akik ott maradnak, sőt oda is költöznek sokan, met úgy vélik, ott könnyebb lesz az élet. De közben arra is gondoljunk, hogy költözés ebben az esetben új problémákat is felvet. Mert a városokba költözőkkel a probléma is költözik. Mert ott sem lesz munkavállalói kompetencia, ott sem lesz pénzügyi tudatosság, és ott is meg fogják keresni a módját a szolgáltatások elérésének, és a jövedelemhez jutásnak is. Nem a legális úton. 

Tehát megint ott az alapkérdés: tesz-e valamit az állam a falvakban lakó, szakképzetlen, generációs szegénységben élő, és a fekete zónában túlélési stratégiát kiépítő társadalmi réteggel? Azt mondják, a migránsokkal kapcsolatban, hogy a problémákat ott kell megoldani, ahol kialakulnak. Nem pedig költöztetni. Vajon látják ennek a veszélyét itthon is? Hogy a leszakadó és a boldoguló térségek között is fennáll ez a kérdés? Esetleg itt is kerítések lesznek majd?