Talán ezeket a fogalmakat is jó lenne sorrendbe állítani, mint a szegregáció,a deszegregáció és az antiszegregáció. Mert van köztük logikai, sőt, szerintem időrendi kapcsolat is. Hiszen fölösleges ott antiszegregációról beszélni, ahol a törvény lehetőséget teremt a szegregációra…..és talán előbb kellene deszegregációs törekvéseknek látszania, hogy aztán, a helyzet újratermelődését megakadályozandó, antiszegregációs szándékok érvényesülhessenek.

 
Mert álságos antiszegregációról beszélni, tervezni, miközben az intézkedések sora épp a szegregáció, az esélyegyenlőtlenség felé mutat. Azt hiszem, ez is baj, ezért is nem tudott különösebb eredményt felmutatni eddig az EMMI által életre hívott Antiszegregációs Kerekasztal.
Pedig kellene, hiszen a 2014.ÉVI NEMZETI REFORM PROGRAM-ban ez olvasható:„Az Antiszegregációs Kerekasztal azzal a konkrét céllal alakult, hogy kormányzati és a civil szakmai szereplők által egy olyan közösen készített, megegyezésen alapuló dokumentumot készítsen, amely közös javaslatokat fogalmaz meg az oktatási szegregáció megszüntetésének lehetőségeire…..”

 
Már nincs túl sok idő…. de a dokumentumtól még nagyon messze vagyunk. Ha jól emlékszem, áprilisban ülésezett a kerekasztal utoljára, aztán semmi, nagy csend, pár hete egy telefon, hogy lesz majd újra, most pedig megérkezett a héten meghívó, a találkozó dátumával. Áprilisig sem történt sok minden, fogalmakat értelmeztünk, nekem az volt az érzésem, folyamatosan elbeszéltünk egymás mellett. Voltak, akik a kiélezett helyzetben nem láttak más kiutat, minthogy felálljanak, mi pedig, akik még maradtunk, személyenként eltérő intenzitással próbáltuk a figyelmet felhívni azokra a problémákra, melyeket a napi munka során megtapasztalunk. De ha valaki megkérdezi, mit értünk el, nem sok mindent mondhatok.

 
Kérték, ne hozzuk nyilvánosságra semmit, amíg nincs eredménye a munkának, mi tartottuk ehhez magunkat, bár nehéz volt megállni, mert a gyakran indulatos viták után is mindig olyan közlemény jelent meg, mintha tökéletes, harmonikus, előremutató lett volna a beszélgetés, a szövegben sosem történt említés a kínos, megválaszolatlan kérdésekről.

 
Sajnos, most megint úgy érzem, a költségvetési törvény körvonalazta jövőben nem sok antiszegregációs, esélyteremtő lehetőség nyílik. És nem tudom kiütni a gondolataimból azt sem, hogy lehet, épp ezért hívják most össze, hiszen jól mutatja a szándékot, ők aztán mindenkit meghallgatnak….és tárgyalnak. De a baj az, hogy ennek a tárgyalásnak nincs kézzelfogható eredménye. Továbbra sem érzem sajnos másnak, mint kommunikációs fogásnak, színjátéknak.

 
Pedig annyi minden lenne, ahol el lehetett volna már rég indulni. Itt van pl. a tanodák kérdése. Hamarosan várható újabb pályázati kiírás, talán most vagyunk azon a ponton, hogy végre meghatározhassuk a tanodák oktatási rendszerhez való viszonyát, finanszírozását, szakmai kritériumait. Mert az előző kör nem sikerült túl jól. A semmiből felbukkant, ismeretlen roma szervezetek tanoda pályázatai lettek zömében a nyertesek, kiszorítva olyanokat is, akik már évek óta vitték ezt a tevékenységet, sikerrel.

 
Egy alulról szerveződő szakmai tömörülés, a facebookon is fellelhető Tanoda Platform (https://www.facebook.com/TanodaPlatform?fref=ts) elkezdte valamiféleképpen hálózattá szervezni az eredményesen működő tanodákat, azokat, akiknek fontos a szakmai munka, akiket érdekel a módszertan, akiknek a pályázati kritériumoknál többet jelent ez az egész, akik jobban akarják csinálni. Mi is dolgozunk benne, az alapítvány tanodájával, ami szintén könnyűnek találtatott a legutóbbi pályázati megmérettetésen, de más forrásokból, nem kis erőfeszítéssel visszük tovább a tevékenységet, mert tudjuk, nélkülözhetetlen a mai oktatási rendszerben. (http://ped2.hu/)

 
A Tanoda Platform célja szervezni és összegyűjteni kutatásokat, szakirodalmat, tipizálni a sokféle tanodát, kapcsolatot, tudásmegosztási lehetőséget kiépíteni közöttük. Kialakítani egy un. tanoda-standard-et, ami útmutató lehet ebben a munkában. Az a tudás és szándék, ami benne van, óriási lehetőség lenne a döntéshozóknak, hiszen élő tapasztalat, kapcsolatrendszer van mögötte, hiteles szakmai munka. Egy meghatározó terület az oktatásban, ahol ténylegesen el lehetne indulni a deszegregáció felé. De vajon partnernek tekintik-e ezt a tömörülést a döntéshozók?

 
Azt hiszem, ez nagy gond. Hogy a sokféle hálózat, szakmai tömörülés tudása nem csatornázódik be a döntéshozói rendszerbe. Sokaknak a lehetőség sem adatik meg, de azok se sokat tehetnek, akiket a meghívotti szerepbe emelnek. A döntéshozóknál másféle szempontok vezetik a tollakat, a pályázati kiírások és a pályázati döntések megszületésénél is. És ehhez hiába szerveznek bármit, kerekasztalt, tapasztalatcserét, találkozót. Ha nincs változás, ha nem épül be ezekből semmi, akkor az ezeket életre hívók hiteltelenek maradnak, és az egész csak egy kommunikációs fogás marad.

 
És ezen már átlátunk. Azt hiszem, mindannyian. Próbálok persze optimistán menni az első ülésre. De az eddigi tapasztalatok, és a költségvetési törvénytervezet ismerete mellett nagyon nehéz ilyen állapotba hozni magam.

Máté_bemutatkozás