Ez a nagy hideg tényleg embert próbáló. A kollégáim minden nap vittek a családokhoz brikettet, élelmiszer-csomagot, kályhát…többször osztottunk a kis faluban csoportosan is tüzelőt. A brikett hirtelen hiánycikk is lett…
Tovább »2017. január 14., 21:33 1 hozzászólás
Nagyon nehéz olyankor, mikor a probléma nyilvánvaló, az ember segítene, de elutasításba ütközik. Még nehezebb ez, ha olyan emberről van szó, aki egyedül van, elszigetelődve a közösségtől. Mert szinte előre…
Tovább »2016. november 13., 14:09 4 hozzászólás
Most, Anyák Napján az édesanyákról szól minden. Így is van rendjén. Sokféle anya van a szegregátumokban is. Azt látom, itt is óriási szerepe van az átörökítésnek, de vannak, akik elhajlanak,…
Tovább »2016. május 01., 22:10 Nincs hozzászólás lehetőség
Amikor elkezdtem ezt a munkát, rengeteg dolgot másképp gondoltam a szegregátumokban élő cigányok világáról. Tele voltam én is romantikus elgondolásokkal, olyan misztikusnak tűnt ez a világ…. messziről. És persze tele…
Tovább »2016. április 10., 10:26 6 hozzászólás
Tudom, előzőleg is e téma körül gondolkodtam, a hibáztatáson, a személyes felelősség kérdésén. Próbáltam akkor a politikusok viszonyulásaiból indítani, a messziről lenézés ideológiává szerveződő folyamatából. Ami a héten sem nyugodott…
Tovább »2015. november 15., 20:48 26 hozzászólás
Valahogy nálunk a politika része lett, hogy minden problémánál, ami felmerül, az első reakció, hogy ki a hibás érte? Megszoktam már, hogy beemelődött a nyelvezetbe korábban az „elmúltnyolcévezés”, most meg…
Tovább »2015. november 08., 17:23 9 hozzászólás
Kérdezi tőlem a minap egy ismerős, aki a mienkhez hasonló terepen dolgozik, és most épp az uzsora megállíthatatlan folyamatán próbált fogást keresni: „Nálatok is ilyen gonoszak az emberek?” Merthogy nincs…
Tovább »2015. július 18., 14:03 15 hozzászólás
Sokat gondolkodom azon, miért nem látja mindenki, az is, aki távolabb él a szegregátumoktól, hogy mekkora a baj. Nem vagyok egy nagy adatelemző-párti, mert látom, sok esetben milyen torzuláson megy…
Tovább »2015. július 05., 8:32 2 hozzászólás
Akik nem tanulmányozzák közelről ezt az egészet, itt leragadnak: ők döntenek így, hogy így élnek, az ő felelősségük ez, senki másé, ők a hibásak (persze mindenért), a teherért is, amit…
Tovább »2015. február 08., 14:25 50 hozzászólás
Most, hogy beállt a hideg, gyakran hallom ezt. Hogy ki kell bírni. Nincs mit csinálni. A hideg az ilyen. De elmúlik majd. Majd egyszer. A legnehezebb hónapok a téliek. Mióta…
Tovább »2013. december 08., 10:14 21 hozzászólás
Sokat töröm a fejem, miért megy ilyen nehezen. Hallgattam most is egy beszélgetésen mások bemutatóit. Kicsit irigykedtem. Mert nekem nem megy ennyire. Nyilván megint, mint annyiszor, azon gondolkodtam, akikkel mi…
Tovább »2013. szeptember 15., 19:29 6 hozzászólás
Vannak sokan, akiknek sorsa születésük pillanatában meghatároztatott. Akiknek az életét tehetetlenül nézi az ember, és tudja, pontosan tudja a jövőjét. A kiutat pedig nem látja. Ez az igazán bénító. Gyűlölöm…
Tovább »2013. január 16., 21:46 6 hozzászólás
Sokszor kérdezik mostanában, akik eljönnek megnézni, mit csinálunk, hogy bírom? Miből merítek erőt a kudarcok után, hogy újra nekifussak? Nem tudom, sokszor én sem értem, mitől kezdjük másnap reggel újra…
Tovább »2012. november 21., 21:10 8 hozzászólás
Sokszor nézem ezt is. Hogy vándorolnak holmik a családok között, hogy tűnnek el dolgok, amiket aztán sosem látok többé. A telefonszámok vándorlása is pontosan mutatja, ki, hol szorul meg, és…
Tovább »2012. június 16., 10:08 4 hozzászólás
Fontosak. Minden iskolában. Benne van a pedagógiai programokban. Ettől érzik úgy a gyerekek, hogy egy közösséghez tartoznak. Külsőségek, rítusok, szokások, amelyek felemelő érzést adnak a tanulóknak, az összetartozás büszkeségét. Persze…
Tovább »2012. június 09., 11:29 34 hozzászólás
HVG.HU hvg.hu vélemény© Minden jog fenntartva! 2018 HVG Kiadó Zrt.