Az ember pedagógusként ezt a felelősséget napi szinten megéli. Nem mondunk olyat a gyereknek, amit nem ért meg, és szorongás támad benne, vagy rémület, félelem. Kapnak így is eleget a médiából, amit nem tesz náluk helyre senki.

Olvasom a múltkor a facebookon, egy szülő posztjában, hogy a gyereke azzal ment haza szorongva az iskolából, hogy a hittanórán azt mondta a tanár, aki nem tanul jól, az pokolra jut. Rémisztő. Mit élhetett át szegénykém belül, mire ezt átszűrte magán, a teljesítményén, a képzeletén? A hittantanárban meg bizonyára fel sem merült, mit okozhatott az odadobott mondatával. Azt hiszem, a mai világ, akár az iskolarendszert, akár a családokat nézem, naponta mérgezi a gyerekeket szorongást keltő hatásokkal, úgy, hogy sokszor már észre sem vesszük, semmilyen jelentőséget nem tulajdonítunk neki. És a felnőtt világban sem egyszerűbb a helyzet.

Persze tudom, ez mindig megvolt, ilyen az ember, már a sámánok is ezt csinálták, és végig az emberiség történelmén ott van ez, a hatás a másikra, minden áron. Sőt, azt hiszem, a mai világban a manipuláció alapelv lett. Összeolvadt a mostani kor másik alapelvével: a fogyasztásra buzdítással. Elképesztő, ami van, az egy hét alatt húsz kilós fogyástól a folyamatos merevedésig, mindenre van egy manipulatív történet, reklám. És azt kell, hogy mondjam, a reklámszakma mellé ma már felzárkózott a politika is.

A szegregátumokban dolgozva nagyon is átélem ennek a felelősségét. Azok az emberek, akiket az iskolarendszer szinte teljesen érintetlenül hagyott, de semmiképpen sem ruházott fel a világban való tájékozódás képességével, és akik nem is találkoznak olyan emberekkel, akik ebben segíthetnének nekik, nagyon manipulálhatók. Ha ott vagyunk közöttük, és segíteni akarunk, ennek a felelősségét éreznünk kell.

És mi nem akarjuk manipulálni őket, mi abban gondolkodunk, hogy képessé szeretnénk tenni őket arra, hogy átlássák ezeket a helyzeteket, és felelős döntést hozzanak majd. Ez azonban hosszú folyamat, tudásátadás és készségfejlesztés, amihez még megfelelő közeg is kell, ami a beépülést biztosítja.

Ez szép idea is így….de közben a világ körülöttünk nem így gondolkodik. A politika sem. A politikusokat nem érdekli ez a fajta felelősség, a kérdés, hogy vajon miért kerültek ki így az oktatási rendszerből ezek az emberek, ők mögé bújnak a „felnőtt ember döntése” mondatnak, és nekik most csak a szavazat kell. A képessé tevés sem érdekli őket, a hosszú távú tervezés nem a politika erőssége, inkább a személyes felelősség körébe rendelnek mindent. Persze nem a magukéba, hiszen nekik minden eszköz elfogadható a cél érdekében, hanem azokéba, akik a szavazófülkébe belépnek. Akiket könnyen lehet manipulálni.

Persze vannak, akik látják ezt, most is buzdítottak a facebookon videóval, hogy ne adják el a szavazatukat….de ha nincs tudás, hogy kinek ne adják el, akkor a kérdés ugyanúgy nyitva marad.

Megéltünk már sok mindent. A választások előtt osztott élelmiszercsomagokat is, az ígérgetéseket… Aztán, a választások után minden maradt a régiben. Mert már nem voltak érdekesek. Csak addig.

Kaptam egy üzenetet a facebookon, egy települési roma vezetőtől. Úgy másolom ide, ahogy kaptam, csupán a település nevét pontozom ki, mert nem ez a lényeg. Máshol is így működik, ahol tud. És sok helyen tud.

Íme: „Ne engedjük hogy …… ra is be telepedjenek a migrasok mert ha e kormány el bukja a migrasokat más párt be engedi és utána hejet kell nekik biztosítani. Akár a ….. volt Lak tanyát is oda kell nekik adni utána olcsó házakat kell meg venni részükre. Mi nem. Kaptunk ingyen lakást de nekik adni kell és el. Kell tartani őket. Lehetséges hogy az olcsó házakat a Cigány telepeken kapják meg. Ne engedjük meg ezt védjük meg hazánkat saját hazainkat, és persze gyermekeink biztonságát is. Tegyél ennek érdekében ez most nem. A politikáról szó hanem a saját gyerekeink rol. Menjünk el. És szavazunk a Fideszre és ne engedjünk meg hogy soros emberei nyerjenek. Mi cigányok most fogjunk össze egymásért és ne. Más huje politikáját hallgassuk döntsünk magunk. Te veled nyerjük meg a választást igen jól. Olvasod a te X ed  is most számít. Mond ki. A gyereked érdekében hogy hajrá Fidesz Hajrá ……. Számítunk rád is.”

Nem bírtam ki, hogy ne válaszoljak neki, és ne kérdezzek rá dolgokra. Nem tudott reagálni semmire. Csak odaírta a végére, hogy „köszönöm”. Vajon ő mit fog abból, hogy a cigányokat és a migránsokat ma már a kommunikációjukban össze is mossák azok, akik mellett kiáll? Nyilván semmit. Hozzájuk nem is jut el a roma értelmiség felháborodása. Hozzájuk csak az jut el, amit nekik céloznak, megfélemlítve, vagy csalfa ígéretekkel tolnak az arcukba, azok, akiknek vakon hisznek. És akikben egy fikarcnyi rossz érzés sem támad ettől.

Még, ahogy megyünk egyre lejjebb, úgy, ahogy megértem, ha elfogadni nem is tudom, a választások előtti Erzsébet utalványokat, az állami szférában előre hozott ruhapénzeket, a mostanra időzített beruházás-bejelentéseket, a most elkezdett útjavításokat… de ezt már nem.

Vannak emberek, akik nem tanultak annyit, hogy lássák, értsék a világ összefüggéseit. Ám felnőttek, és dönthetnek. Ezt a jogot egy felnőtt embertől nem lehet elvenni. A tanult többség felelőssége lenne, hogy megvezetik-e őket, vagy sem. Hogy kihasználják a tudatlanságukat, és a legegyszerűbb, félelmet keltő üzenettel teszik a maguk számára használhatóvá őket. Egyetlen okért, az X-ért. Egyetlen pillanatra. Aztán nem érdekesek.

Játékszerek, bábuk maradnak egy érdek-vezérelt játékban. Újra és újra. Mindig kihasználva, és mindig vesztesen kerülnek ki ebből az egészből. És nem az ő hibájukból.