A kirándulásunkkal kapcsolatos utazási helyzet, amit felírtam a facebookra is, nem várt hullámokat vert. Végül megoldódott minden, nekünk, most, ám a probléma maradt, és a kommentáradatból, meg a privát üzenetekből, levelekből annyi érdekes információ jött ki, hogy úgy érzem, érdemes egy kis összegzést adnom róla.

Nos, az alaphelyzet az volt, hogy hétfőn vasúti közlekedéssel szeretnénk táborba utaztatni egy gyerekcsoportot. Nem gyakori ez, inkább autóbusszal megyünk, mert a kis falvakban, ahol dolgozunk, nincs vasútállomás, és külön logisztika és költség, mire összeszedjük őket, de azért előfordul egy-egy vonattal megoldott út is. Ám mindig számla-problémába ütközünk.

A gyerekeknek járó diákkedvezményt ugyanis igénybe vesszük, így olcsóbb a jegy, de ahhoz, hogy ez normálisan kezelhető legyen a rendszerünkben, számlára van szükségünk. Mert zömében hátrányos helyzetű gyerekekkel dolgozunk, és nem akarunk úgy szűrni közöttük, mint ahogy az állami rendszer teszi, hogy csak az jöhet, aki befizeti a költségeket. Mikor kapunk egy lehetőséget, mint most is, egy balatoni táborozásra egy kedves felajánlótól, nekilátok az étkezés, meg az útiköltség előteremtésének, és ha minden megvan, kezdhetjük a szervezést, a gyerekek kiválasztását, stb.

A számlaadás azonban a MÁV-nál mindig gond. Kedvezményes jegyre ugyanis nem adnak számlát. A kis pénztárakban már nem is kísérletezünk, egyből a megyeszékhelyen próbáljuk, van, hogy sikerrel, (ha olyan pénztárost fogunk ki) de van, hogy sikertelenül. Most ez utóbbi történt, a pénztáros makacsul állította, a szabály az, hogy nem adhat számlát kedvezményes jegyről. Mi azonban a kedvezményes útiköltséggel terveztünk, amiről viszont számla szükséges, hogy a könyvelésünkben rendben legyen a dolog.

Irány a központi iroda, de a kollégám ott sem járt sikerrel. Tudom persze, korábban már elmagyarázták, ez azért van így, mert pl. ha egy pedagógus a kedvezmény igénybevételével utazik valahova, és számlát kér a jegyről, azt még elszámolhatja költségként, ha pl. másodállásban vállalkozó, és ezzel megkárosítja az államot. De a gyerekek esetében ez nem életszerű, nem károsítunk meg senkit, csak számlát szeretnénk betenni a könyvelésünkbe, hogy szabályos legyen minden.

A facebookon kértem tanácsot: más hogy csinálja? Rengetegen kezdtek el jogszabályokat küldeni, ami szerint csoportos jegyet kell igényelnünk, hét nappal az út előtt, és ezzel egy szociálpolitikai kedvezményhez juthatunk hozzá, számlával, amennyiben iskola, vagy iskolafenntartók vagyunk.

Ez mind rendben van, de számtalanszor előfordul, hogy nem hat gyerekekkel utazunk (pl. egy rajzpályázat eredményhirdetésére), hanem öttel… vagy kevesebbel. Az meg ugye nem csoport, tehát ez a megoldás kilőve. (Ilyenkor nem tehetünk mást, teljes áru jegyet veszünk, vagy megyünk kocsival, mert két teljes áru menetjegy árán már autóval is fel tudunk menni Pestre.) A másik pedig, hogy mi szerencsések vagyunk, mert iskolafenntartó is az alapítványunk, így kaphatunk csoportos kedvezményes jegyről számlát. De mi van, aki nem az? Hanem pl. tanodát tart fent, és annak a keretin belül kirándul? Persze, ha pályázatból van, akkor megveszik a teljes áru jegyet is, de miért nem lehet ilyenkor is érvényesíteni a diák-kedvezményeket? A felszabaduló összeget pedig másra fordítani…

Nos, némi sajtóérdeklődés, és pár telefonos beszélgetés után végül megoldódott a dolog, nagyon készséges volt mindenki a MÁV-nál. Nekünk most megoldódott. Ám a kommentek, üzenetek azt jelzik, az mindenhol probléma. És nemcsak a MÁV-nál, hanem a Volánnál is.

És hihetetlen, hogy ki, hogy oldja meg. Az egyik üzenetben pl. ez írta valaki: „Egyébként a napokban mondtam a lelkészünknek, hogy ha katolikus lennék naponta gyónni járnék a kisebb-nagyobb kényszer trükkök miatt.” Mert máshogy nem lehet, csak trükközve.

Pl. így, ahogy javasolták:

  • Kérjek csoportos jegyet, és azt jelöljem be, hogy állami gondozottak a gyerekek. Akkor adnak számlát….90%-os kedvezményre is.
  • Ha ötöt viszek, akkor is vegyek hatra jegyet, és akkor csoportnak számítunk.
  • Mondjam azt, hogy én nevelem őket, és menjünk nagycsaládos jeggyel.
  • Vegyem meg a saját nevemre, aztán próbáljam lejegyzőkönyvezni.
  • Vegyük meg a gyerekek nevére, egyenként, aztán kössünk velük egyenként támogatási szerződést, annyit írva rá, amennyi a jegy ára, és így le lehet fedni.
  • Vegyük online, bankkártyával, akkor kötelesek számlát adni.
  • Vegyük utazási irodán keresztül, ők adnak számlát.
  • Vegye meg a jegyet az, aki az utazást támogatja, neki nem kell számla.
  • Adjuk ösztöndíjban a jegy árát a gyereknek, papírozzuk így, és akkor rendben lesz.
  • A szülők nevére kérjünk számlát, és azt összeget adja oda nekik támogatásként az alapítvány.
  • Tegyük el a jegyeket, és írjunk feljegyzést mellé, hogy ez van.
  • Vegyünk ugyanolyan értékben teljes áru jegyet, arról adnak számlát, és utaztassunk többet.
  • Írassuk alá a jegyeket tanúkkal, hogy miért van így, és így számoljuk el.
  • Jelenléti ívvel, személyes adatokkal, és nyilatkozattal, a cél szerinti tevékenység kedvezményezett célcsoportja részére adott juttatásként számoljuk el.
  • Oktatási intézmény nevére kérjük a kedvezményes számlát, és az alapítvány “támogassa” a számla értékével az oktatási intézményt, stb…

Többen írták, hogy évtizedes probléma… Akkor miért nem lehet megoldani? Miért kell ennyit csúsztatni, adminisztrálni, hazudozni? Gyerekekről van szó, esetünkben hátrányos helyzetű gyerekekről. Nincs semmi visszaélési lehetőség, nem akarunk több kedvezményt, csak szabályosan elszámolhatóvá tenni a jegyeket.

Sokan írták, ne “vergődjek”, ezek jogszabályok és kész. De miért kőbe vésett dolgok ezek? Valaki írta, hogy a jogszabályok vannak értünk, és nem fordítva….nagyon igaz.  Miért ne  lehetne változtatni rajtuk? Hogy jobb legyen mindenkinek…és ne kényszerüljön senki “trükközésre”. Emlékszem, mikor az iskola indításakor többször találtam olyan törvényi szabályozást, ami alkalmatlan volt a problémák megoldására, és jeleztem, gyakran mondták ezt nekem a minisztériumban: a problémát a jogalkotók így nem látták, nem tudhatták.

Ezt el is hiszem. De akkor, ha valami nem jól működik, akkor változtassanak. És lehet, nem veszik észre, de ez amit fentebb írtam, ez sokak szerint nagyon nem jó így.

És nem hiszem, hogy nincs megoldás. Az ilyesmi szerintem csak szándék kérdése.

Szabó Dóra