1999-ben az Igazgyöngy még velem, az alapítóval indult… ma pedig harmincegy munkatársam van. Ennyien dolgoznak munkaviszonyban az alapítványnál, mellettük vannak páran megbízási szerződéssel is, és nagyon sokan segítenek önkéntes munkában.

Magam sem tudom, hogy sikerül, de fenn tudunk maradni valahogy. Tizenegy embernek van kiszámítható bére, akik az iskolai részben dolgoznak, mégis, a többiek is biztonságban érezhetik magukat. Máshogy nem tudnák ezt a munkát eredményesen végezni. Máshogy nem lehetne. Persze nekem ez iszonyatos teher, de valahogy sikerül cipelnem. Mert vannak, akik segítenek.

Először csak az iskola volt…az alapítvány a fenntartói feladatokat látta el. A művészeti iskola is folyamatosan gyarapodott, hat településig, 550 körüli tanulólétszámig. Tovább nem akartunk bővülni, a minőségre koncentráltunk. Ennek megfelelő létszámú lett a pedagógusok száma, és a szükséges segítők, iskolatitkár, asszisztens is. Az alapítványi művészeti iskola képzését az állam támogatja, korábban normatívával, most a bérekkel, folyamatosan csökkentve a támogatás mértékét az évek során. A tanulói létszámban jelenlevő magas arányú hátrányos helyzetű gyermek, és a magas szintű pedagógiai munka lehetőséget adott eddig egy kiegészítő támogatásra, épp most készülünk beadni egy kérelmet erre az EMMI-hez. Reménykedünk, hogy elismerik a nemzetközi szinten is eredményes munkát, mely mögött sikeres, az integrációt segítő módszertan is áll. (Ezt egyébként sikerrel építjük be a tankerülettel való együttműködésben itt, a járás állami iskolákban, és bevonódunk az egyetemek által koordinált új oktatásfejlesztési pályázatokba is, ami a beépülés új lehetőségeit nyithatja.)

Az iskolában hat főállású, két óraadó tanár és három segítő munkatárs van. A bérüket tehát kapjuk, az útiköltség, anyagköltség, stb. előteremtése az alapítvány feladata. (Ehhez járulnak hozzá a tanulói befizetések, illetve az „örökbefogadó” támogatások.) Legutóbb fél állásban egy pszichológus is csatlakozott a csapathoz.

Az alapítvány szociális munkája folyamatosan bővült. Eleinte csak a családokon próbáltunk segíteni, aztán nyolc éve, mikor sikerült az esélyteremtő modell stratégiáját felállítani, célzott munkába kezdtünk. Az állásokra akkor még munkaügyis támogatások, és pályázatok adtak lehetőséget.

Először a közösségfejlesztéshez értő szakember, később a munkavállalói kompetenciák fejlesztésére irányuló tudással rendelkező, majd a kézművesség fejlesztésért egy szociális dizájner, a mezőgazdaság és az élelmiszerfeldolgozás miatt pedig agrár végzettségű munkatárs kellett. Később ehhez kapcsolódott a tanodavezető, majd ebben a tanévben a tanodapedagógusok alkalmazása is. Ma nyolc felsőfokú végzettségű dolgozik a programban, négyen a tanodában, egy településen, a többiek húsz településen próbálnak segíteni, vinni a programelemeket, amennyit bírunk, minden elemében azonban egy településre, Toldra koncentrálva.  Három fő, középiskolai végzettséggel, asszisztensként dolgozik még velük, a webshop üzemeltetésén, az adományok rendszerezésén és célba juttatásán, ha kell, az oktatásba is besegítve.

Korábban, míg elértünk pályázati forrásokat, az alkalmazásuk zömében ezekből történt. Szinte mindenkit tudtunk jó darabig munkaügyis támogatással alkalmazni, majd továbbfoglalkoztattuk. Voltak elérhető pályázataink, amelyekben munkaviszonyban lehetett a fejlesztést végezni. Aztán, napjainkra ezek bezárultak előttünk. Az oka egyrészt nyilván a korrupció erősödésében van, másrészt abban, hogy az Igazgyöngy minden tevékenysége az állam működési hézagaira épült, ráadásul ezt láttatjuk is, nem csendben bezárva magunkat dolgozunk, hanem szólunk, ha szakpolitikai szinten kritikánk van…és mindez oda vezetett, hogy már csak elutasított uniós és hazai pályázataink vannak.

Pedig a fejlesztéshez, a terepi munkához szakember kell, ráadásul hosszú távon. Ma a legnagyobb nehézségünk a fenntartás, a munkabérek és az útiköltségek előteremtése, hogy tovább dolgozhassunk ott, ahol az állam sikertelen. Hogy munkánkkal bizonyítsuk: van kiút. Létezik eredményes munka, jó fókuszok, megfelelő módszerek ezen a területen is.

A harmadik foglalkoztatási területen azok a munkatársaink vannak, akik helyi segítőként dolgoznak velünk, összesen nyolc fő, két településen. Tavasszal szeretnénk még két fővel bővíteni ezt a létszámot. Ők évszakonként más területen dolgoznak, a kézművességben, a közösségi kertben, vagy az élelmiszer-feldolgozásban. Az ő szerepük a „minta” közvetítése is a közösség felé, velük külön is sokat foglalkozunk, hogy a munkavállalói készségeik fejlődjenek, és képesek legyenek önállóan is megszervezni a munkájukat a településen. A munkabérek tekintetében még messze nem fenntartható a dolog, de haladunk, igyekszünk, és igyekeznek ők is.

Óriási “falat” ez, a munkavállalói kompetenciák fejlesztése, a munka megszervezése mellett még ott az értékesítés rendszere…marketing…egy csomó speciális tudás, amit nekünk is tanulnunk kell. Visszaforgatunk itt mindent, amit termelünk, hogy ez a terület erősödhessen, és a fenntarthatóság felé haladhassunk.

A munkaviszonyban dolgozók mellett vannak még szerződéses viszonyban is páran, akik pl. a baba-mama klubot, vagy a főzőklubot vezetik, és alkalmi munkavállalóival is kb. 30 fő kapcsolódik be, főleg a kézművességbe, de a nyáron a mezőgazdaságba is, valamint nagyon sok állandó, és alkalmi önkéntes is.

A civil szervezetünk lassan igazi munkáltatóvá vált. A feladatok egyre nőnek, nagyot segítene egy kommunikációs munkatárs, és, bár folyamatosan bővítjük a társadalmi vállalkozáshoz szükséges tudásunkat, kellene egy ezen a területen szaktudással bíró is. Ott az adományozás, amit máshol külön munkatárs szervez, ezen is változtatnunk kellene…de egyelőre nincs miből.

A csapat erős, elkötelezett. Folyamatosan részt veszünk fejlesztésekben, és nagyon vigyázunk a kiégés kockázatának csökkentésére is. A tevékenységi hálónk nagyon szerteágazó, de mindenki tudja, hol a helye, mi a feladata.

A héten többen kérdezték tőlem, mi a titka, hogy a csapaton (és persze rajtam sem) látni a kiégés nyomait…(pedig nálam, már csak a korom miatt is, indokolt lenne).

Azt hiszem, az, hogy mindannyian, akik az Igazgyöngyben, vagy az Igazgyöngy körül dolgoznak, hiszünk e munka sikerében. Tudunk örülni az apró sikereknek, és kellő izgatottsággal fordulunk a kihívások felé. És tudunk mosolyogni. Meg szeretni. A munkánkat is… meg őket is, akikért dolgozunk. Akik felé olyan kevesen fordulnak szeretettel.

IMG_4044