A tanodapályázatunk elutasítása megrengette a hitemet abban, érdemes-e egyáltalán pályáznunk, vagy jobb, ha eleve nemzetközi pályázatokat próbálok megcélozni, és nem gondolkodom azon, hogy a szakpolitikai folyamatokkal a nyilvánosság előtti egyet nem értésem, vagy egyszerűen csak a korrupció az oka a sikertelen pályázatainknak.

Nem tudom én sem, miért hiszek még mindig abban, hogy talán mégis érdemes megírnunk azokat, amelyeket a profilunkba vágónak tartok, de minden nap átnézem a hazai kiírású pályázati lehetőségeket is.

Nemrég volt pl. egy, amiről azt gondoltam, ez jó lenne, a címe ez volt: Társadalmi szerepvállalás erősítése a közösségek fejlesztésével. Remek, gondoltam, hiszen mi is ebben hiszünk, folyamatosan, az ötödik éve, hogy heti rendszerességű (néha gyakrabb is) az összejövetel, mindig pályázatokból működtetve, lépésről lépésre haladva az egymást támogató közösség felé. Egyszer ebben is volt egy TÁMOP-os, de leginkább a Norvég, és a Svájci Civil Alap támogatásával valósítottuk meg. Most meg épp adományból, nemzetközi szervezésűből.

Szóval, úgy tűnt ez jó lesz. 36-48 hónap, 18-25 millió forint…két fő koordinátor bére, nettó 150 ezerrel, az összesen 13.716.000, de marad még a tevékenységekre ráfordítható összeg, ha sikerül, néztük hát tovább. A projekt ideje alatt a programokkal (jelenléti ívvel igazolva) 5000 főt kell elérni.. havonta 140 fő elérését kell bizonyítani… Na, ezen a ponton láttam, hogy ez teljesen értelmetlen. Vajon miféle változást lehet előidézni egy leszakadó térség szétesett közösségeiben ezzel? Semmit. A közösségfejlesztéshez ugyanis nem ez az út vezet, hanem a közösségre is hatni tudó emberekből kiinduló, lépésről-lépésre építkező, a hatásokat, a beépülést kiváró, aztán új szintre lépő tudatos fejlesztés. Amiben az emberek, a személyek, a maguk egyéni fejlődésével biztosítják azt, hogy a projekt után is történjen majd valami. A közösségfejlesztésben nem a mennyiség, hanem a minőség a fontos. A minőségi kritérium fog mennyiségi változást előidézni, és nem fordítva.

De miért is gondoltam, hogy ez a pályázat nem ilyen? Korábban is voltak ilyenek, láthattam én is, programszervezésekkel, amire sokszor be sem mentek az emberek a faluból, volt, hogy a programként érkező tánccsoport tagjai többen voltak, mint a falubeliek, de kit érdekelt ez? A lényeg az esemény lebonyolítása volt, a hozzá tartozó tiszteletdíjakkal, az indikátor itt ez volt, a hatás pedig a kutyát sem érdekelte. Vagy emlékszem ügyeskedésekre, mikor egy másik pályázati projekt rendezvényéhez csapódva duplán íratták alá a jelenléti íveket…. mert ott az indikátort az aláírásokkal kellett igazolni.

Úgyhogy ezt a pályázatot elengedtem…. ráadásul azt sem hiszem, hogy erre havi 4.531 Ft tiszteletdíjért tudtam volna egy pénzügyi vezetőt találni (ennyit engedett volna a pályázat). A civil szervezetek többségénél nincs forrás arra, hogy pénzügyi vezetőt alkalmazzanak, tehát csak kívülről lehetne szerződni. De ennyiért ki vállalná be egy 25 milliós pályázat pénzügyi felelősségét?

Aztán hamarosan jött egy még jobban tűnő pályázat, kistelepülési komplex gyerekprogramok támogatására. ..Hú, ez biztosan jó lesz! Gyorsan átfutottam a kiírást, szinte pontosan az a tevékenység, amit mi csinálunk, végre, nem kell területenként külön pályáznom…talán még a tanoda is beleférne… Nézem a feltételeket, 1000 fő lélekszám alatti település, (stimmel), a gyerekek fele rendszeres gyermekvédelmi kedvezményben részesüljön (ez nálunk szinte 100 %), ne legyen a településen Biztos Kezdet Gyerekház (nincs), és ne csökkenjen a gyereklétszám (évről évre több gyerek van a faluban). Nos, ez remek, nekifutunk.

Aztán kiderül, van települési lista, hogy kik pályázhatnak. És Told nincs rajta. Nem értem, hogy lehet…. Aztán kiderül: a települési listát 2010-2013-as KSH adatok alapján készítették. 2010-ben 101 fő, 2013-ban 100 fő volt a gyermek a faluban. (A valóságban mindig több kisbaba született… de közben volt egy kiemelés, öt gyereket emeltek ki egy  családból prostitúció miatt.)

Hogy miért logikus az, hogy egy 2016 végén kiírásra került pályázatban 2010-13 közti adatok alapján készül a települési lista, nem értem. Az utóbbi két évben még több kisbabánk született a faluban, mint korábban. A listán szereplő környékbeli településeken, akik meg pályázhatnak, szintén dolgozunk… van tapasztalatunk ezeken is. Ám ezekben a falvakban jóval kevesebb a halmozottan hátrányos helyzetű gyerekek száma, és megközelítőleg sincs annyi gond a gyerekekkel, családokkal, mint itt. Pályázatot azonban csak az a település nyújthat be, aki a listán van. (Felteszem, a környékbeli, listán levők nem is pályáznak majd.)

Biztosan nehéz egy-egy pályázati kiírást úgy megfogalmazni, hogy az mindent jól közelítsen meg. De egyre inkább az az érzésem, hogy akik ezeket elkészítik, nem rendelkeznek életszerű ismeretekkel arról, amihez a pályázatokat szabják. Ezért mondom régóta: rossz fókuszúak a pályázatok. Elfolynak a pénzek, lezajlanak a programok, és közben minden nehézség csak mélyül tovább. Ezen még csavar egyet a korrupció, mikor olyanok jutnak a támogatásokhoz, akik végképp nem értenek hozzá, ám leadminisztrálni ők is letudják ezt az egészet…(annyi pénzért miért ne?)… no meg a sikerkommunikáció, amiben mindig minden szuperül sikerül, fejlődik, halad.

Sokan, akik csak a ráfordításokat látják, joggal kérdezik sokszor: hol az eredmény? Ennyi pénzből már látszania kellene. És nyilván látszana is. Ha oda menne, ahová kell, és azokra a problémákra fókuszálna, amik ott vannak, a leszakadó térségek településein.

kép 009