Egyre nehezebben állja meg a helyét az oktatáspolitika szótárában az antiszegregáció, deszegregáció kifejezés. Ami viszont egyre masszívabban beépül, az a szegregációt lehetővé tevő, sőt, bizonyos értelemben támogató oktatási rendszer.

A hét sokunkat letaglózó híre volt a tanoda pályázatok eredményhirdetése. Március óta várjuk, ki vegetálva, ki felfüggesztve a tevékenységét, ki, mint mi is, működve, költségátcsoportosítással addig, míg megtudjuk végre, kapunk-e támogatást, vagy sem. Persze várták nyilván azok is, akik még sosem csináltak tanodát, mert pályáztak olyanok is, jó sokan. Éppúgy, mint a legutóbbi kiírásnál. Ahol hasonlóan érthetetlen, de talán ennyi működő tanodát mégsem sújtó eredmények születtek.

De most azért más volt. Az előző kiírás több sebből vérzett, és az EMMI nyitottnak mutatkozott, hogy más szakmai alapokon kerüljön kiírásra a pályázat. Előtte azok a civilek, így mi is, akiknek már jelentős tapasztalata volt ezen a téren, az OSI Grassroots pályázatainak keretében hálózattá szerveződtek,  létrehoztuk a Tanoda-plaformot, és elkezdtük megalkotni az un. tanoda-standardot is. Hogy lehessenek fogódzók, mitől lesz hatékony, jó egy tanoda. Amikor az azóta már megszűnt TKKI munkacsoportot hozott létre a pályázati kiírás átdolgozására, a Tanoda-platform is képviseltethette magát. Ezt most azért írom le, hogy érthetővé váljon: nem tartom lehetségesnek, hogy szakmai alapon nem kaptunk támogatást. Mert ha a kiírás szempontjainak megfogalmazásában együtt dolgozunk, nem csúszhatunk annyira félre, hogy e miatt elutasítsák.

Mégis megtörtént. És nem úgy, ahogy azt egy íratlan protokoll szerint szokták: értékesnek találtuk, de most mégsem tudjuk támogatni, vagy olyan sok hasznos pályázat érkezett be, hogy szelektálnunk kellett, így most sajnos önöket nem, stb. Hanem így: „Értesítjük, hogy a Tanoda programok támogatása c. felhívásra benyújtott  EFOP-3.3.1-15-2015-00344 azonosítószámmal nyilvántartott támogatási kérelmét az Emberi Erőforrások Minisztériuma EFOP és RSZTOP Irányító Hatósági Feladatokat Ellátó Főosztály vezetőjének döntése alapján elutasítottuk.” Az „elutasítottuk” szó külön szedve és kiemelve. De volt tanoda, akinek a levél úgy kezdődött, hogy „Örömmel értesítjük….”, aztán, hogy őket is elutasították.

Pedig ez nem egy sima kérelem volt, amire ilyen választ kell írni. Ez egy komoly, három évre szóló szakmai tervvel ellátott pályázat volt. Amiben benne volt az elmúlt öt év tapasztalata, módszertani innovációi. Olyanok is, melyeket mások, máshol díjaztak, pl. a tanodavezetőnk Vodafon-angyal is volt ezzel a programmal. És olyan elemek, melyekkel szerte az országban tartanak továbbképzéseket a tanodásaink, segítve másokat is hatékonyabban dolgozni. Azokkal, melyekről a ped2 blogon írnak, aminek több ezer követője van.

Valamennyire fel voltam készülve rá egyébként, de mégis, titkon reméltem, nem így történik majd.

Még nem jutottam az egésznek a feldolgozásában sem előre, mikor kaptam a másik információt. Nem hivatalos még, ezért még mindig bizakodom, hogy rossz az infó, mert ezt már tényleg nem bírnám elfogadni. Hogy miközben mi, akik egy szegregátumban öt éve működtetjük a Toldi Tanodát, a szegregálódott biharkeresztesi állami iskola halmozottan hátrányos helyzetű, roma tanulóival, minket elutasítanak, és közben ugyanitt, a református egyház által fenntartott, a településen az állami iskola szegregálódását előidéző iskola tanodát szervezhet. Nyilván azoknak a gyerekeknek, akik hozzájuk járnak, akik jobb társadalmi státuszúak, és szervezhetik ők, akiknek nincs tanoda tapasztalatuk. Ugyancsak lehetőséget kapott erre a komádi református iskola is. Ha valaki kicsit rákeres a sajtóban, mindkét településsel foglalkoztak bőven, hogy miért van az, hogy ezekben az iskolákban alig találni HHH romát, míg az államiakba szinte csak azok járnak.

Annyira letaglózott a hír, hogy nem tudtam éjszaka aludni sem. Hiszen éppen ezért indítottak Magyarország ellen kötelezettségszegési eljárást! Ezeknek az iskoláknak az adatai is szerepeltek ebben! Tehát ma Magyarország, ahelyett, hogy próbálkozna valamit tenni ez ellen, nem azokat a civileket támogatja, akik ebben sikeresen dolgoznak, hanem még ezt az uniós forrást is ezekbe a szegregáló hatású egyházi iskolákba csatornázza be. Pedig az unió egészen biztosan nem erre szánja.

Azt hiszem, ezt már nem tudom befogadni. Itt már nem kisstílű bosszúról van szó, nem is a pénz iránti mohóságról, ez egyenesen gonoszság. Ez már a nyílt arcon rúgása a legnyomorultabbak, miközben még kárörvendően fityiszt is mutatnak nekik, és a tőlük elvett támogatást odaadják azoknak, akik jobb státuszúak.

Persze nagyon boldog lennék, ha láthatnánk végre a támogatottak listáját, és ezt az infót itt tudnám cáfolni. De attól tartok, igaz. És ez végtelenül elkeserítő.

Nem is értem, minek egyáltalán fenntartani a pályázati rendszert. Teljesen fölösleges, áldemokratikus ez is, mint az egyeztetések, kerekasztalok. Úgyis az van, amit ők akarnak, az kap támogatást, akiknek ők adni akarnak. Vagy, az, akiknek olyan pályázatíró cégek írják, akik garantálják a sikeres pályázatot. Jó pénzért persze.

Most aztán megint gondban vagyok. Mert a Toldi Tanoda fontos és sikeres pillére a munkánknak. Keresnem kell forrást, az államon kívül, erre is. Nem lesz egyszerű nekem sem. Sokan meg, ahogy a nekem is ömlő levelekből látom, feladják. Leírták őket is, minket is, azokkal a gyerekekkel együtt, akikért dolgozunk.

13714455_1239861279358992_472957477_n