Amikor az alapítványnál elkezdtük ezt az egészet, eleinte a saját készleteinkből segítettünk. Ruhák, cipők, iskolaszerek, könyvek, játékok vándoroltak be az irodába, a tanári szekrényekbe, onnan pedig ki a családokhoz, gyerekekhez.  A készleteink hamar kimerültek, de a munkánk nyilvánosság előtti kommunikálásával párhuzamosan kezdtek segíteni mások, hamarosan raktár kellett, meg gyűjtőpontok, hogy az adományok kezelése, szortírozása, tárolása biztosított legyen.

Ahogy a munkánk bővült, úgy adódtak újabb lehetőségek a segíteni akarók bekapcsolására. Ahogy a családok bizalma nőtt irántunk, úgy adhattunk egyre több lehetőséget az odafordulóknak önkéntes munkára a helyszínen is. Aztán, ahogy a tevékenységünk bővült, a kríziskezeléstől a társadalmi vállalkozás irányába, úgy derült ki számunkra, mennyi tudás hiányzik nálunk ahhoz, hogy hatékonyan és fenntartható módon működtessük ezt az egészet. És persze azt is tegyük hozzá, hogy idővel az is egyre nyilvánvalóbbá vált, hogy ezt az egészet az államon kívül kell fejlesztenünk, miközben annak működési hézagaiban keletkező problémákat próbálunk kezelni, megoldani.

Csodálatos íve van ennek is az Igazgyöngyben. Az első, postán érkező adományoktól eljutottunk oda, hogy vannak, akik egész gyűjtő akciókat szerveznek meg, távol tőlünk, és juttatják le hozzánk a holmikat. Amikor bajban voltunk, vagy az oktatásunk, vagy a bankcsőd miatt, ezrek mozdultak meg, és segítettek túl minket a krízisen. Ha bármiben segítségre van szükségünk, elég nyilvánosan jeleznem, és szinte biztos lehetek benne, hogy lesz valaki, valakik, akik megoldást tudnak mondani, adni. Ezzel párhuzamosan, ettől nem leválaszthatlanul szakmailag is egyre fontosabbak lettünk, olyan tereppel, ahová kaput nyitottunk, újabb bekapcsolódási lehetőséget adva.

Minden segítő tevékenység, terület mögött emberek vannak, civilek, cégvezetők, családanyák, pedagógusok, nyugdíjasok, egyetemisták, intézményekben, vagy kisebb-nagyobb cégekben dolgozók, külföldön élők, vagy itthon küzdők, olyanok, akiknek nincsenek megélhetési gondjai, és olyanok is, akiknek maguknak sem egyszerű, EMBEREK, akik közül sokakkal nem ismerjük, de értjük egymást. Akik érzékelik a társadalom félelmetes kettészakadását, a gyerekszegénység elviselhetetlenségét, és keresik a módot arra, hogy tegyenek ellene.

Néha elgondolkodom, ha egyszer eljutunk az értékelés egy fontos mérföldkövéig ebben a munkában, mi lesz a nagyobb teljesítmény: sikeresen megfordítani egy esélyeitől megfosztódott és megfosztott közösséget, vagy ekkora társadalmi szolidaritást, összefogást  generálni ezért? Nyilván nem jó így feltenni a kérdést, mert a munka nem jöhetett volna létre e nélkül…. de mindkettőt nagy jelentőségűnek érzem. Talán egyszer ezt is érdemes lenne megvizsgálni egy szakértőnek, ezt a támogatási folyamatot, mert nagy tanulságokkal szolgálhat a társadalom szolidaritásának működéséről. Ez egyrészt más civileknek is hasznos lehetne, hogy értsék, mitől működik ez az egész,  másrészt egy olyan szociális készség kinyilvánításának, erősödésének a folyamatát lehetne tanulmányozni, ami jelzi, hogy az emberség létezik, működik, szerveződik, hogy a „közjó”, az egy valós tartalommal megtölthető valami a társadalomban.

Minden esetre egy biztos, az Igazgyöngy tevékenysége egy társadalmi összefogással megvalósuló fejlesztés, amihez nagyon sok embernek köze van, nagyon sokan érezhetik jogosan, hogy részesei ennek a munkának.

Azokat a tapasztalatokat, amiket e munka során összegyűjtöttem, most egy un. Segítő Térkép formájában közreadtam. (http://igazgyongy-alapitvany.hu/alapitvany/tamogatas/segito-terkep/)

Ez közel száz olyan területen mutat kapcsolódási lehetőséget egy gyerekszegénység ellen küzdő civil szervezet munkájához, ami mind kipróbált, tanulságokkal rendelkező, kockázati tényezőket ismerő segítségnyújtási pont. Mindegyik pont mögött több személy, történet, módszertan van, ami biztosítéka lehet a sikeres, mindkét felet építő segítségnyújtásnak. Túlmutat azon, hogy aki segíteni akar, küldjön pénzt szabad felhasználásra (bár nyilván ez is fontos megoldásokat ad, van, amit mással nem lehet megoldani), hanem inkább szolgáltatások, tevékenységek felsorolása. Próbáltam persze a tárgyi adományokat is rendszerezve, tapasztalatokkal leírni. Szétszedtem helyi jelenlétre, és távolabbról történő segítségnyújtásra. És persze nem zártam le. Hiszen bármikor jöhet valaki olyan új ötlettel, amit még nem próbáltunk becsatornázni a munkánkba.

Eredetileg az volt az ötletem, hogy ezt hálózatosodva csináljuk meg. Mert fantasztikus lenne, ha földrajzilag is le tudnánk fedni az országot egy ilyen segítő térképpel…. sokan szeretnék ezt, de mi, civilek is annyiféle motivációval, olyan sokféle szinten, különböző  lehetőségekkel, beágyazódásokkal és különféle elköteleződésekkel vagyunk ebben az egészben, hogy ezt most nem lehetett nagyban. Megpróbáltam hát kicsiben, remélve, hogy talán mások is elindulnak majd ennek a mintáján, és a segítő lehetőségeiket megsokszorozzák, ha meg tudják fogalmazni,mit szeretnének, és működtetni tudják a saját segítő bázisukat.

Persze ennek is van egy nagy csapdája: ez csak egy ellenőrzött, bizalmon alapuló, a kockázati pontokat ismerő rendszerben működhet sikeresen. Abban a fejlesztő segítségnyújtás rendszerében, ami mellett mi, az Igazgyöngyben mindig kardoskodunk. Ami nem puszta adakozás, hanem olyan segítségnyújtás, ami az elmozdulást támogatja.

És kell még valami hozzá: átláthatóság, tisztesség. Ennek is megvannak a kritériumai, lehetőségei. Az Igazgyöngy Alapítvány nemrég kapta meg az Etikus Adománygyűjtő Szervezet címet.

Szóval, csak azt szerettem volna megmagyarázni, hogy ez a Segítő Térkép rengeteg ember önzetlen munkájának, odafordulásának az összegzése. Elkészítésével, közreadásával szeretném megköszönni mindenkinek a segítségét, támogatását, amivel hozzájárult és hozzájárul ahhoz, hogy ezt a nehéz, de hihetetlenül izgalmas és fontos munkát végezhetjük. A Segítő Térképen biztosan minden segítőnk megtalálja azt a kategóriát, amiben ő van jelen nálunk, azoknak pedig, akik eddig erre nem gondoltak, talán ötletet adhat.

13734615_1239861369358983_901699127_n