Mindig felmerülnek ugyanazok a kérdések. Pl. ki a szegény? Mit tekintünk szegregátumnak? Mi a mélyszegénység? Meg lehet-e élni 47 ezerből? Hány fő foglalkoztatott van? Melyik gyerek tekinthető halmozottan hátrányos helyzetűnek? Hány gyermek éhezik ma Magyarországon? Hányan morzsolódnak le az oktatásból? Sorolhatnám hosszan.

Elemzések jelennek meg ezekről, ami mást, pl. valamilyen jogosultságot is meghatároz, ott az új definíció rendeletekbe kerül be, újraértelmezve az éppen regnálók akarata szerint a korábban ismert terminusokat, aztán látjuk a központi statisztikákat is mindig, ami sokkal kedvezőbb képet mutat, ami a valóságban van.

Vannak, akik ez alapján gondolnak erre az egész problémára. A hivatalosan kommunikált kép alapján. Sok beszélgetésen vettem már részt, szeretem fotókkal bemutatni a munkánkat, mindig a problématérképpel kezdve. Látom a döbbent arcokat, érzem a kételkedő kérdéseikből, bennük más kép élt erről. Ha valaki eljön, megnézni közelről, mindig megdöbben. Főleg, ha több napot is eltölt nálunk, belelát a mindennapokba, azokba a problémamegoldásokba a munkánkban, ami az ő életében fel sem merülhetne, másfajta anyagi kondíciók, másfajta szocializáció miatt.

Sokakat elgondolkodtat ez, „hát, én ezt nem így gondoltam”- mondják, -„nem hittem, hogy ilyen élethelyzetek vannak ma Magyarországon”. „Úristen, hát hol van itt az állam?- kérdezik – és kérdések tömkelegét zúdítják ránk, hol van a „Híd a munka világába” program, miért ülnek otthon a 16 évesek, miért szegregált az általános iskola, stb. Mert itt rögtön látszik, nem csupán személyes döntés kérdése a szegénység.

Valahogy ez a „mutassunk mást, jobbat, mint ami van”, nagyon megy nekünk. Egyre jobban. Minden szinten.

Nemrég a kezembe került egy elemzés, ami a KSH adatok alapján (is) ad képet a településekről. Láttam már korábban egy uniós pályázat keretében készült bemutatást is, annyi hazugsággal az általunk is ismert falvak kulturális életéről és szolgáltatásokkal való ellátottságáról, hogy többször megnéztem a borítóját, a dátumot, jól látom-e, mert nem értettem, mi ez az egész. Hogyan lehet internet hozzáférést mondani ott, ahol semmi efféle nincs, csodásan működő kultúrházat, mikor az épület is zárva van, és tökéletes szolgáltatás lefedettséget, mikor minden több sebből vérzik. Na, de ez már megszokott lett, tudjuk, az uniós pályázatokban az indikátorok teljesülnek, adminisztratív úton meg pláne, az meg a kutyát nem érdekli, mi van ott valójában az emberekkel.

Bár láttam olyan elemzést is, ami az adatgyűjtések forrásának meghatározásakor leírta, sok hiányos adatszolgáltatási területet találtak, és sokszor ellentmondanak egymásnak a különféle nyilvántartások. Mondjuk ennek örültem, hogy leírta, annak azonban nem, hogy ennek ellenére megoldási tervet vázolt, és e szerint le is bonyolították a programot, elég minimális társadalmi hasznosulással. De hogy lehetett volna valótlan, vagy bizonytalan adatokra építve  tényleges megoldásokat kidolgozni?

Szóval, ez a KSH adatokon alapuló elemzés megdöbbentett. (Az adatok zöme ugyan 2011-12-ből való, de ez csak fokozza az értetlenségemet, mert akkor még sokkal rosszabb volt e helyzet, mint most, hiszen hét év alatt azért sok területen tudtunk már hatni.) Napi szinten ott vagyunk a faluban, ismerünk mindent és mindenkit. A tudásokat, élethelyzeteket, lehetőségeket.

Jó, azon nem lepődök meg, hogy hányan vallják romának magukat, ezt tudjuk, sokan nem teszik meg, ennek is oka van, de ezt most hagyjuk. De azon, hogy egy kilencvenegynéhány háztartást magáénak tudó faluban 49 autótulajdonos lenne, az meglepett. Először azt gondoltam, ez valamiféle görgetett adat. Van pár család, ahol nagyon gyakran cserélődnek az autók, de azt tudom, hogy átírás nélkül… tehát ez nem lehet igaz. Vagy az itt élők nevén vannak az autók, amelyek máshol közlekednek? Vajon miért?

„A regisztrált vállalkozások száma 2011-ben 22 volt, melyből a regisztrált őstermelők száma 12, társas vállalkozások száma 6 volt.”  Képtelenség.  Itt? Milyen vállalkozás? Egyetlen mezőgazdasági vállalkozót tudok mindössze. Semmiféle szolgáltatás nincs, még kocsma sem. Vagy valami miatt ide vannak bejelentkezve? Kik? És miért?

Azt hiszem, pont ebből az időből származó adat, igaz, ez nem a KSH, hogy a település éves helyi adóbevétele mindössze 400 ezer Ft. Ha ennyi autó és cég lenne, akkor ennek többnek kellene lennie. Valami nem stimmel, tuti.

Olvasom, hogy a lakosság 11,3%-a érettségizett (ez 31 fő lenne!), és 7 fő felsőfokú végzettségű….  Vajon kik azok? És hol laknak? Mert mi egyet sem ismerünk közülük. Talán azoknak az idős embereknek a már felnőtt gyerekei ezek, akik rég elköltöztek innen, de ide vannak bejelentve? Akkor pont ezekben az években, mikor az uniós élelmiszersegélyt a lakónyilvántartás alapján osztottuk, találkoznunk kellett volna a nevükkel. De nem találkoztunk.

Egyedül a munkanélküliségi adatok fantasztikus változásán nem csodálkoztam. Hiszen a friss adatok szerint a közmunka statisztikailag rögtön foglalkoztatási paradicsommá változtatta ezt a lehetőségeitől megfosztott kis zsákfalut, ahol ugyan valós munkahelyet csak az alapítványunk és a hivatal néhány állása ad. (És a fő ellentmondás itt abban van, hogy míg a foglalkoztatás mennyei állapotokat mutat, addig a közfoglalkoztatottak életminősége semmit sem változott.)

Miből adódhatnak ezek az eltérések? Hamis adatokból? Tévesztésekből? Mulasztásokból? Szándékolt pozitív kép kommunikálásából?

Az a legnehezebb ebben az egészben, hogy az ember már semminek nem hihet. Csak a saját szemének, ráadásul hosszan kell nézni mindent, hogy a valóságot láthassuk. Rendbe lehet ezt hozni valamikor? Ha nem lesznek hiteles adatok, sosem tudunk valós megoldásokban gondolkodni. Ebben a hamis, ki tudja milyen érdekek mentén szerveződő világban lesz-e valaha tisztesség, átláthatóság, élhető rend?

kép 005