Próbálom keresni az okát annak a hihetetlen mértékű karácsony előtti odafordulásnak a munkánk felé, amit most tapasztalunk. Évek óta csináljuk, tudtuk most is, hogy ilyenkor sokszorosára nő az adományozási kedv, hiszen a karácsony üzenete azokat is megérinti, akik év közben nem keresik a kapcsolatot velünk, és más hasonló szervezetekkel sem.

 

De most, valahogy más volt. Talán a gyerekszegénység jobban érzékelhetővé vált? Vagy erősebben feszülnek az ellentmondások az állam által kommunikált szegénységkép és a valóság között? Vagy egyszerűen a médiának most jobban a központjába került a téma, és vele együtt mi is? Esetleg mindenki érzi, hogy baj van?

 

Talán minden egyben volt, és ennek köszönhető, amit most tapasztalunk.

 

Persze a kormányzat is viszi az évi rendes akciókat, látom a tévében a hátrányos helyzetűek karácsonyát, mi pár éve egyszer szintén kaptunk meghívást, azóta is gondolkodom, akkor miért, és azóta miért nem, vajon itt melyek a kiválasztás szempontjai? És hallom a Mikulásgyár akcióját is, bár mi abból sosem kaptunk, a mi cipősdobozainkat iskolák, egyházi szervezetek, cégek rakják össze, és hozzák is el, még az ünnep előtt. Kicsit örültem, hogy talán a szünidei étkezés problémájára megoldást keresnek, de lám, az is köddé vált. Az önkormányzatok által megpályázható tűzifa sem erre az időre került a családokhoz, nincs hír még arról, mikor kaphatják meg.

 

Azért mindenre került ám megoldás, gyűjtöttünk tűzifára az adjukössze akcióban, és kaptunk magánfelajánlásokat is, sőt holnap még az ónos eső sújtotta területekről is kapunk egy jókora adag fát. Jöttek cégek élelmiszeradományokkal, szinte kezelhetetlen mennyiségben kaptunk használt ruhát, cipőt és játékokat, rengeteg könyvet, társasjátékot, szaloncukrot, és még mindig tart a Klubrádió akciója, amivel a településeken elszórva élő családok, azok, akiknek a karácsonya ugyanolyan nap lenne, mint a többi, kaphatnak brikettet és élelmiszercsomagot. Az elején még számoltuk, de már elmaradt a pontos rögzítés, minden perc számít, hogy több családhoz, gyerekhez juthassunk el. Talán a cipősdobozok mennyisége a mérvadó, legalább 800 doboz lelt eddig gazdára. És vannak, akik élményt ajándékoznak a gyerekeknek karácsonyra, kirándulást, színházat, találkozásokat. Sokféle segítség, ki-ki lehetősége és ötletei szerint próbál segíteni.

 

Persze tudunk tartalékolni is, mert gondolnunk kell a téli szünetre, még inkább a januárra, ami mindig a legnehezebb hónap, és nagyon hosszú is. Reméljük, az időjárás kegyes lesz, és nem köszönt be mínusz 10 fokos hideg.

 

Szóval, örül a lelkünk a figyelemnek, a segíteni akarásnak, az érzékenységnek. És most sokaknál azt is érzem, ez nem csupán a karácsonynak szól. Visszatérő, sőt év közben is segítő, figyelő emberekről van szó, akik értik, hogy a szegénység béklyóba zár mindent, családokat, gyerekeket, jövőképet. Értik, hogy maguktól, segítség nélkül nem képesek változtatni a helyzeten.

 

Mégis, most mindennél jobban érzem, hogy a rendelkezések és a próbálkozások rossz fókuszúak, a szociális érzékenységet nélkülözők, és a méltatlan nyilatkozatok, hamis bizonygatások csak növelik a feszültségeket. A vendégek, akik most először jöttek hozzánk, megdöbbennek. Kérdezgetik az embereket a közmunkáról, az oktatásról, a szociális juttatásokról, és érthetetlenül néznek ránk. Ez is Magyarország? Hát milyen ország ez?

 

Hát ilyen. Olyan, amiben elképesztő távolságok feszülnek családok között. Ahol a szegénységről nagyon nehéz hiteles képet mutatni. Mert szégyelli mindenki, az is, aki benne él, nem szeretnek róla beszélni polgármesterek sem, a hivatalos álláspont rózsaszín képéhez igyekszik mindenki alkalmazkodni. A média gyakran torzít, nekik a nézettség a fontos, ennek alárendelnek mindent, sokszor az emberséget is.

 

Ám aki eljön, és megérzi, megnézi, beszélget a gyerekekkel, felnőttekkel, kendőzetlenül, az hiteles képet kap. És ez nagyon szomorú kép.
Bár köszönöm mindenkinek, aki segíti, hogy az ünnep emberibb legyen, ez a szomorúság velünk marad, túl a karácsonyon is, és nem tudja fényesebbé tenni a napokat a jövőben sem. Tovább kell küzdenünk, 2015-ben is a szegénység ellen. De azt is tudom, hogy egyre többen állnak ebben mellénk.

 

Boldog karácsonyt kívánok az Igazgyöngy Alapítvány munkatársai, önkéntesei, és kis pártfogoltjai nevében mindenkinek!

A Fotó