Egész évben dolgozunk velük, értük, ám ilyenkor, karácsony előtt, megsokszorozzuk a munkát. Két dolog miatt is tesszük ezt. Egyrészt, mert az év legszebb ünnepén szeretnénk, ha minden családban átélhetnék ezt, ha egy picit több öröm lenne a gyerekek arcán, mint máskor, és a mindennapok gondjai egy kicsit hátrébb kerülhetnének.

Másrészt, mert ilyenkor megsokszorozódik az odafordulás, az ünnephez kapcsolódó érzéseket többen egészítik ki a rászorulók megsegítésével, többen érzik azt, hogy a karácsony üzenetével nem fér össze a nyomorúság iránti passzivitás.

Évről évre többen keresnek meg bennünket, és mi boldogok vagyunk, mert így több gyerekhez, családhoz juthatunk el.

Az idei összefogás különösen jól sikerült. Mert sok területen tudtunk segíteni a rászorulóknak. Kezdődött először a tűzifával. Az „Adjukössze” akcióban nem várt gyorsasággal sikerült összegyűjteni a tűzifára fordítandó pénzt, és e mellett voltak mások is, akik ezt segítették. A hét elején ezt osztottuk először. Beosztjuk persze, most az ünnep miatt segítünk vele, hogy a napi tűzrevaló megszerzése ne legyen akkora teher, de tartalékolunk is, mert nem feledhetők az utóbbi telek mínusz tíz-tizenöt fokai, amikor rettegve vártuk a reggelt, hogy nem történik e tragédia valahol, valamelyik faluban a pártfogolt családoknál. Különösen az egyedül élő öregeket féltjük ilyenkor, mert ahol sokan vannak, ott valahogy kisebb az esély ilyen tragédiára. Bár a kályhacsövek rései mindig nyomasztóak, és újabb veszélyhelyzeteket teremtenek, igaz, erről az ott élők keveset tudnak.

Aztán, most bőven kaptunk ruha és cipőadományokat is, ebből több település családsegítőnek is adtunk, segítve a munkájukat. Jöttek takarók, ágybeli is, ami nagyon fontos ebben az időszakban. A ruhaadományokat szortírozzuk, méret, típus szerint, és sokáig tudunk majd segíteni vele. Kell is, hiszen tapasztalatból tudjuk, az év három első hónapjában nem nagyon adományoz senki, újabb adománydömping majd csak a téli ruhatár váltásakor esedékes. Folyamatosan dolgozunk azon is, hogy a használt gyerekruhákból visszakapjunk valamennyit, hogy ami már méretben nem jó, azt hasznosíthassa más. Sokan gondolhatják, ez így természetes. De sokaknak nem az. A birtoklás, hogy ő kapta, sokszor erősebb az ésszerűségnél. Ezt is tanulni kell. És ez is csak megfelelő közösségben alakulhat, ahol a bizalom megvan egymás iránt. Azt pedig nagyon mélyről kell előbányásznunk.

A gyerekek karácsonyi öröméhez elengedhetetlen az ajándék. Az alapot ehhez a cipősdoboz ajándékok adták, melyeket iskoláktól, és egy katolikus szervezettől kapunk évek óta. Boldogok vagyunk, ha a számuk annyi, hogy a támogatott családok gyerekein kívül vihetünk olyan óvodákba is, ahol 100% a halmozottan hátrányos helyzetű gyereke aránya. Az idén ezt négy óvodában tehettük meg, leírhatatlan örömöt szerezve a kicsiknek.

És került még mellé sok helyen plusz játék, könyv, amit adhattunk, mert kaphattunk. Kortársak, gyerekek, és fiatalok gyűjtéseiből is, aminek különös jelentősége van számunkra.

A családok nagy részének állíthattunk össze tisztítószeres, és élelmiszercsomagokat is. Nem luxusdolgokkal, csak alapvető élelmiszerekkel, amit egy-egy konzervvel, kis szaloncukorral, csokival, vagy gyümölccsel, lekvárral, keksszel egészíthettünk ki. Kevés elég ahhoz, hogy ünnepibbé tegyük az egyhangú, megszokott vacsorákat.

Sokan támogatnak egyénileg is gyerekeket, családokat. Ők névre szóló csomagokat küldtek, melyeket eljuttattunk a címzettekhez. És most, azt hiszem, az idén először, több csomagot állítottunk össze azoknak, akik segítséget kértek tőlünk, az ország különböző pontjairól. Szerencsétlen sorsú családok, akiknek nincs a közelében segítő szervezet, nem tudnak kihez fordulni. Effélére nem futja az erőnkből, de most, hogy ilyen sok segítséget kaptunk, ebből is vállaltunk be.  Ahogy híre ment egy-egy faluban, hogy csomagot kaptak,  egyre többen jelentkeztek, nehezen megértve, hogy nem tudunk, nem bírunk többet. Ilyenkor látom, földrajzilag is mennyire hézagos a segítő munka. Települések sorában nincs megfelelő segítség a családoknak.

Az igazi, nehezen kezelhető dömping akkor kezdődött, mikor többen jöttek, hogy attól (az egyébként államilag támogatott, országos hálózatot működtető)  intézménytől küldték őket, ahol a segítségnyújtás alaptevékenység, azzal, hogy nekik nincs adományuk, mondták nekik, menjenek az Igazgyöngybe, mert mi kaptunk egy teherautónyi élelmiszert, tűzifát, tőlünk kell kérni. Nem tudom, valós volt-e a történet, vagy sem, megéltem már efféléket, hogy azok az intézmények is hozzánk küldték a segítségkérőket, akiknek ez (is) a dolga lenne, de nem is firtattam, hiszen mi is kaptunk öt családra élelmiszercsomagot tőlük, amit köszönettel továbbítottunk. De az biztos, sok konfliktust zúdított a nyakunkba az, aki ezt a felelőtlen és valótlan mondatot elmondta. Mert a szegények körében futótűzként terjed egy ilyen információ, és lehet, aki elindítja, az fellélegzik, hogy nem zaklatják többet, de másokat  megoldhatatlan helyzet elé állít.

De bírtuk ezt is, dolgoztunk, csomagoltunk, mosolyogva, tovább. Szerencsére önkéntesek is segítettek, nélkülük nem ment volna, nem győztük volna a munkát.

Nem számoltam, hány emberhez jutott el a társadalom segítő szeretete az Igazgyöngy által. A 16 településen több száz családhoz biztosan. Jó lenne, ha valamit vissza tudnék csatolni mindenkinek abból a szeretetből, amit mi kaptunk, mi, akik kapocsként, közvetítőként szerepeltünk a két világ között. Amit most, ha csak karácsony miatt is, de összekötött valami, aminek sokkal erősebben kellene működnie. És nemcsak ilyenkor, hanem az év minden napján. Hogy ez a jó érzés megmaradjon tovább.

Ma mi is befejeztük a munkát. Önkénteseinket, kollégáimat engedem a saját családjukhoz. Boldog vagyok, mert érzem, jó a világ. Érzem, hogy gyűlölködésnél erősebb a szeretet. Köszönöm mindenkinek azt, hogy odafordulásával megerősítette bennem ezt az érzést.

És most én is az ünnepre koncentrálok kicsit. Felveszem a kötényt, mint tizenhét éve minden karácsony előtt, az anyámét, aki már nem lehet velünk. És mint minden édesanya, megpróbálok én is a családra koncentrálni. Jó érzés, hogy ezt kicsit most, az összefogás eredményeképp talán több anyuka megteheti.

Békés, meghitt karácsonyt kívánok mindenkinek!

DSC01426