Mindenkinek nehéz. Az öregeknek is. A magukra maradottaknak, betegeknek, elesetteknek. Akik nem kérnek, csak nagyon ritkán. Akik csendben nélkülöznek.

Minden faluban kerülnek kapcsolatba velünk ők is. Igen, tudom, mi azt vállaltuk, hogy elsősorban a gyerekekre fókuszálunk. De nem bírom tartani a határokat. Ebben sem. Nem tudok félrefordulni, nem meghallani, nem odanézni. Sem én, sem a kollégáim.

Sok a gond. Sok és sokféle. Mert közöttük is sokan vannak, akiknél nincs villany. Persze ebben mindig a sor végére maradnak, ahol gyerek van, ott hamarabb segítünk. Pedig nekik is kellene, megérdemelnék egy átdolgozott élet után.…Aztán ott vannak, akik a gyerekük, gyerekeik támogatására szorulnának, de valami miatt nem kapják meg a segítséget. Rossz döntések? Családi viszály? Megélhetési gondok ott is? Vegyes a kép. Néha mi szólunk nekik. Ha elérjük őket.  Hogy az öregek tüzelő nélkül maradtak, vagy élelem nélkül. Vagy betegek lettek, és nincs pénz gyógyszerre.

Vannak, akiket saját rossz döntéseik, legtöbbször az alkohol vitt az egyedüllétbe. Az öregasszony, ha ilyen hideg van, naponta eszembe jut. Fogalmam sincs, miből él, hogyan. A düledező házba nem enged be senkit. Néha eltűnik, rokonokhoz, ettől még félelmetesebb az egész, hiszen nem tudni, mikor ment, mikor jön, akármi történhet vele.

A magányos, idős férfiakból gyakran lesz csicska. Akinek akad egy ágy, ennivaló, cserébe takarít, mos, főz, havat lapátol, fát vág, vagy nyáron a kertet műveli. Befogadták, és ő ledolgozza, hogy ott lehet.

Az idős férfit a kis gyerekkel talán tavaly óta támogatjuk. Magára maradt, jóval fölötte a hatvannak, a háromévessel. Nem egy megszokott páros. A nagyobb házból télire átköltöztek a kicsibe, valamikor ez a nyári konyha lehetett. Mert ezt fel tudja fűteni. Nemrég sok tönkőt szedett ki egy kertből, ha kiszedi, elhozhatja, mondták neki.

Rossz döntés volt az anyjával kapcsolatba kerülni, mondja az öreg, de most már ez van. Meg kell oldani. Hát megoldja. Nem tudom, hogyan, a kevéske nyugdíjból és családi pótlékból még kölcsönt is fizet, abból az időből, mikor még az asszony itt volt, magyarázza gyakran, de bonyolult történet, meg sem kísérlem megérteni. A kicsit előbb bölcsibe, aztán óvodába hordja. Van egy segítője is a faluban, egy család, itteni viszonylatban jól megy nekik, szeretik a kislányt, gyakran elviszi az asszony, megfürdeti, ott van fürdőszoba is, ruhát is adnak neki, az övéiktől kinőtteket. Hálás érte. Biztonságot ad, ha vele történne valami.

Bejön hozzánk. A bíróságról jön, mert az anya el akarja perelni tőle a gyereket, mondja. Nyilván csak a családi pótlékért, mert sosem látogatja. Látom, ideges, veszi elő a fényképet, születésnapi torta, az oviban készült a fotó….és mondja, örömmel, hogy már nem kell a pelenka, szobatiszta  éjszaka is a kislány. Ellenben egy kis élelem jól jönne, jelezte már a kollégámnak, össze is készítettük neki egy szatyorba. Mert főz ám, nem sokfélét tud, de a húslevest azt nagyon szeretik mind a ketten. Ha van hús.

Nézem, ahogy beszél, szeretettel a gyerekről, féltve a sorsát. Aztán, nem tudom a szemüvegéről levenni a szemem. Régi keret, nem is tudom, mikor láttam ilyet utoljára, vastag, megsárgult, berepedezett műanyagkeret.  Két füle vékony sárga dróttal rögzítve, látom, de ezt alig lehet észrevenni, ügyesen megcsinálta. Ám nemrég elől is eltörhetett, mert az orrán sárga-zöld csíkos szigetelőszalag tartja össze, jó masszívan, sokszorosan tekerte rá, kész dudort képez a két szem között.

Próbálom a bíró szemével nézni ezt az öregembert, ahogy megpróbált felöltözni a helyhez illően, és ahogy ezt az iszonyúan groteszk módon megreparált szemüveget viseli. Nem túl jó a kép.

Először elkísérjük az optikushoz. Gondoltam, ha beméri a szemüveget, megnézzük, mennyiből jönne ki egy. De nem teszi, előbb szemorvoshoz kell mennünk. Megoldjuk. Hármas kell neki viseletre, hatos olvasásra. Az optikusnál az ára horribilis. Nem értem, miért nincsenek olcsó, masszív keretek. Állandóan ettől szenvedünk. A gyerekeké törik, az öregeknek is kellene, de 20 ezer alatt nem nagyon lehet megúszni. Nemrég elmentem én is a  szemészetre, hogy megtudjam, tényleg nincs semmi mód a költségek csökkentésére a rendszeren belül? De nincs, régen volt ugyan, de ma már a rendszer ezen a területen sem épít be olyan kedvezményt, hogy a szociális hátrányban élők, legyenek azok gyerekek, vagy öregek olcsóbb szemüveghez juthassanak. Hogy telne szemüvegre ott, ahol megélhetésre sem futja?

Egyelőre egy hármast megvettünk neki a drogériában. Kétezerért. A hatos többe kerülne.

De látni most lát, és látványnak is klasszisokkal jobb ez, mint a régi volt. Így talán meggyőzőbb lesz a következő tárgyaláson is. Hogy képes még nevelni a kislányt. Szeretettel. Egyedül is.