Ma, egy jövőképben gondolkodó ember azt gondolja, nagyon fontos. Ha elutazunk, bárhova, mindenütt azt látjuk, hogy sokan beszélnek angolul, németül, még azok közül is, akik takarítanak, zöldséget hordanak, vagy mosogatnak, esetleg az utcát seprik. Máshol, a nyelvtanulás eléri a társadalom peremén élőket is. Nálunk meg sem érinti.

Az iskolákban gyakran hallottam már ezt a mondatot, amikor a nyelvszakosokkal beszéltem: „Minek ezeknek az angol? Még magyarul se tudnak rendesen…teljesen fölösleges kínlódni velük.” És igen, ennyi is az eredménye. Talán kétszer-háromszor is megkeresett egy alapítvány, angol táborba hívna nyárra cigánygyerekeket, akik beszélnek kicsit angolul, a tanáraikkal. Sosem találok ilyet. Tanárt sem, aki bevállalná, persze ingyen. És gyereket sem, aki kicsit beszélne.

Persze tudom én, összetett a probléma. Mert aki negyedikre sem tud rendesen írni, azzal nehéz. Emlékszem a lányra, akinek nem nagyon ment ez, de hallás után remekül megjegyzett mindent, jó nyelvérzéke volt…. de mivel írni-olvasni alig tudott, nem fért bele a hagyományos módszertanba, így éppen kettessel ment végig angolból.

Azt hiszem, ott is baj van, hogy nem értik, minek kell ez? Otthon, a faluban, a kapcsolatrendszerben ez nem érzékelhető tudás, kommunikáció, nem lesz része hát az életnek ez sem, sok minden mással együtt.

Egyre gyakrabban vannak nálunk, az alapítványnál külföldiek. Hallgatók is, most két hónapig önkénteskedett nálunk Martine, a holland lány, aki nem tudott magyarul. Jött velem az órákra. A gyerekek furcsán méregették. „Ez tényleg nem érti, amit mondunk?”- kérdezgették tőlem hitetlenkedve. Aztán szavakat kezdtek kérdezni tőlem, csipkelődőket persze, hogy van az, hogy csúnya, vagy szép, és a rajzukra mutatva ismételgették neki, nagyokat nevetve, amikor Martine tiltakozott, nem, nem csúnya az a rajz, hanem szép.

Aztán kezdtünk kitalálni valamit, hogy kihasználhassuk a helyzetet, fejleszthessünk ezzel is, ha már megadatott a lehetőség. Martine nem értette, hogy négy év angoltanulás után, hogy lehet az, hogy nem tudják megmondani egy mondattal pl. hogy hívják őket, vagy megkérdezni, ő honnan jött. Azt hiszem, ez azért van, mert az angol órát csak tanóraként értelmezik, hiszen négy év alatt kellett megtanulniuk alapszavakat, kérdéseket, nyelvtant….de nincs olyan tudás, ami más körülmények között alkalmazható lenne, fel sem merül bennük a tantárgy tartalma, az elsajátított tudás, más összefüggésekben. Maximum csak tanórai munka van, alkalmazható, beépíthető tudás nincs.

Elkezdtünk hát egy, már korábban nálunk kipróbált projektet. Bemutatkozó rajz készült, portréval, lakcímmel, életkorral, amit elküldtünk interneten Martine testvérének, aki a következő órára válaszolt, bemutatkozott, és kérdezett. Családról, testvérekről. Lefordítottam nekik. Izgatott munka kezdődött, újabb levélváltással. Aztán képeslapot készítettünk a faluról, ahol laknak. Címzéssel, néhány szavas üdvözlettel. Erre egy igazi képeslap jött, postán, egy ottani városkáról, szélmalommal, kis hajókkal, és csodaszép házakkal…A megcsodált képeslap híre még a faluba is kijutott, másnap már az anyukák mondták, mesélték a gyerekek, milyen szép helyen lakik Martine. Aztán már csak néha kellettem. Kézzel-lábbal, egy-egy szóval magyarázták egymásnak a következő rajz tartalmát, ahol a rajz ismeretátadó funkciója mellett már ott voltak a szavak, írva, néha fonetikusan, „tenkju Martine”.

Azt hiszem, megértettek valamit abból, miért kell a nyelvtudás, jelen esetben az angol.

Talán így kellene. Másképp, mint a többivel. Nem a tankönyv szerint. Mert kellene, mindenképp, akár az informatika miatt is. Hiszen azok ott angol szavak, amiket érteniük kellene. Egyik nap a brikettes filmünket akartuk közösen megnézni a kultúrházban, és töltöttük le a netről. Mindenki izgatott volt, lassan töltött a gép. „Plajtolni kell, akkor elindul!”- javasolta egy fiú. Először nem értettem. Aztán igen. Elszomorodtam. Mert eszembe jutott, hogy a mostani fiatalokról azt mondják, ők a digitális nemzedék. Sajátosan, de bele kerülnek ebbe a nemzedékbe ők is, a társadalom lecsúszó nemzedéke.  De csak eddig, a „plajtolásig”.

Igaz, a mostani NAT szerint, ezekre a tudásokra nekik nincs is szükségük.