Abortusz, élethez való jog…. újra és újra előjön téma. Én továbbra is azt gondolom, hogy nem az abortusz témáján döntetnek el a dolgok, hanem sokkal hamarabb, mert a felelős gyermekvállalás lehetősége sincs meg abban a társadalmi csoportban, akiknek a közmunka az egyetlen „karrierlehetőség” az életében. Aki örül, ha behívják, csak annyi időre persze, hogy jogosultságot szerezzen a szociális járadékra.

Már írtam többször arról, hogy a jövedelem nem tart ki a hónap végéig, akkor már szinte mindenki kölcsönből él, már örülünk, ha nem kamatos pénzből, hanem a házhoz jövő, azonnal fizető bank szolgáltatásából húzzák ki a végét, átszámolhatjuk, újra és újra, a következő hónap már egyből mínuszból indul, családtervezésre, fogamzásgátlóra, hurokra, vagy óvszerre, és az azokhoz való hozzájutásra, beutazásra nem jut. Nem juthat.

Az asszonyok, még, ha az eszükkel tudják is, kellene, reménykednek, hogy nem esnek teherbe, és túllépnek rajta. A családtervezés, a fogamzásgátlás is azok közé a területek közé tartozik, amiben segítségre van szükségük. És amit meg is kell tanulniuk.

A munkánk e területén két fontos dologra fókuszáltunk. Az egyik, hogy a lányok ne essenek túl korán teherbe. Hogy tudatosuljon bennük, mennyire fontos az iskola befejezése, és húzzuk az időt, ameddig lehet. A megtörtént esetek, a példák megbeszélése szülőkkel és a lányokkal is, általában elgondolkodtatja őket. Persze vannak kivételek, de összességében kevesebb most nálunk a 16 évesen, vagy hamarabb anyává váló.

A rendszer erre furcsán reagál, talán már írtam is róluk, emlékszem a tizennégy éves lányra, aki végig terhesgondozás alatt volt, ám, mikor a kilencedik hónap végén megszült, rögtön megjelent a rendőrség, keresve az apát, aki megrontotta….no nem akkor történt, hanem kilenc hónappal hamarabb, de akkor senkit sem érdekelt…vagy az állami gondozottra, aki szökésben esett teherbe, majd az abortusz után próbált fogamzásgátlót kérni, de az ugye nem megengedett abban az életkorban ott,  „aki b….. tud, az gondoskodjon arról is, hogy ne essen teherbe” hangzott a kérésre a válasz…Igazából nincs megoldás a fiatal lányoknak a fogamzásgátlásra, legalábbis azoknak nincs, akik nyomorban élnek.

Mert ők nem tudják megfizetni. És nem is értik…ugyanúgy csodálkoznak rá a dolgokra, mint ma egy vendég lányka fogszabályozójára, hiszen ilyet sosem láttak, használtak, nem értik, nem érik el sosem az effélét.

A másik, hogy ahol már van sok gyermek, és a körülmények nem adottak egy újszülött érkezéséhez, ott ne szülessen újabb baba. Pláne nem, ha maga a család sem akarja. Ha mindannyian pontosan tudjuk, hogy már a fogantatás pillanatában eldöntetett a sorsa, ha végigizguljuk a terhességet, mert tudjuk, nem lesz, nem lehet egészséges a kicsi. Itt az asszonyokkal próbálunk beszélni, újra és újra, de nehéz sokszor, mert hiszik, ha sokáig szoptatnak, majd nem esnek teherbe, és tudom azt is, az egésznek a terhe sokkal inkább az ő vállukon van, és nem a férfiakén.

Sokan kerestek bennünket, hogy meg akarják szakítani a terhességet, nem akarják az újabb gyereket. De nincs pénzük a beavatkozásra. Sokaknak segítettünk. De a feltétele az volt, hogy utána együtt meg kell beszéljük a fogamzásgátlást, és alkalmazniuk is kell. A mi segítségünkkel.

Már régen nem jött hozzánk abortuszt kérő. Pár támogatónk segítségével ugyanis megkezdhettünk egy programot, és ma már öt faluban keresnek meg bennünket, lányok, asszonyok, hogy segítséget kérjenek a tudatos családtervezéshez, vagyis, hogy ne legyen nem kívánt terhesség. És mi segítünk. Mert minden nőnek joga van ehhez. És minden gyermeknek is. Hogy akkor jöjjön a világra, amikor a szülők felkészültek rá.

Most is sok persze a kismama. Pár lány, aki már elmúlt 18. Egy, aki még csak 16. Fiatal asszonyok, akik a sokadikkal várandósak. Ketten, akiknek nem kellene már, veszélyeztetve is van a magzat egészsége, nem is akarták, de már mindegy, nem gondolták, hogy terhesek, ha már így van, majd lesz valahogy.

Persze segítünk mindegyiküknek, mert mi is az élet pártján vagyunk, egyiküknél vissza kellene köttetni a villanyt, mire megszül, mert a sötét házba nem fogják kiadni a babát, a másik egyedül van, párja börtönben, jövedelme semmi, élelemre sincs pénze, és a nyolcadik hónapban van, és igen, itt van ő is, aki már életet adott első babájának, de kellene még sok minden oda is, mosógép, keverőtárcsás persze, mert a víz nincs bent, meg babakocsi, kiságy nem is férne a csöppnyi szobában, ahol sokan alszanak, laknak együtt.

És kellene egy jobb világ. Mert nem bírom feledni annak a mondatát sem, aki felhívott a szülés után, és mikor a kicsiről mesélt, lelkendezve mondta: olyan fehér a bőre…majd meg tetszik látni…egyáltalán nem látszik rajta…

Igen,  egy jobb világ kellene. Ahol boldogok lehetnek a nők, mert akkor szülhetnek, amikor felkészültek rá. És nem az okozna örömöt, ha nem látszik a babán, hogy cigány.