Ez is része a problémának. És nem nagyon látom, mit lehetne ellene tenni.

Vannak olyan családok, ahol a bűnözés teljesen átszövi az életet. Azt gondolom, velük a legnehezebb. Mert a gyermekeik belenőnek ebbe, dicsőség lesz a lopás, a betörés, a pénzszerzés törvénytelen módjai. Ahol a család férfitagjai lányokat futtatnak, ott a gyereklányok előtt is hamar körvonalazódik ez a jövő. Mint egyetlen lehetséges út. Először csak valamiért, édességért, cigiért, aztán a könnyű pénzért lesznek kaphatóak a lányok ilyesmire, és lassan belenőnek a prostitúcióba. Hallunk persze mindenfélét róluk, a faluban, az iskolában, de nem akarjuk hinni. Még akkor sem, ha a kihívó viselkedés, a túlfestett szemek, a nem nekik való ruhák már nyilvánvalóan mutatnak valamit.

Már vigyázunk, ha pl. valamilyen kirándulásra, programra visszük őket. A nagylányokkal próbáljuk átbeszélni, hogyan öltözzenek fel arra az alkalomra. Persze nem mindig sikerül. Még, ha a ruha rendben is van, a két számmal nagyobb óriási sarkú fehér szegecselt csizmát már nem tudjuk leimádkozni róluk. Viselik, büszkén, még ha ki is bicsaklik benne a lábuk. Mert valami olyan képet akarnak magukról mutatni, ami belülről és otthonról is megerősített. És nincs semmi, ami ezt a képet átírhatná. Az őket rémülten figyelők szeméből azt olvassák ki, hogy csodálják őket. És nem a döbbenetet.

A múltkor a festékes kezét mosta a csapnál egyikőjük. Amikor befejezte, hosszasan pózolt a tükör előtt. Mozdulatokat, nézéseket próbálgatott. Nem látta, hogy figyelem. Néztem, ahogy lehúzta a vállán a pólót, és csücsörített…. nem játékból. Valahogy másképp.  Nem úgy, mint egy 12 éves.

Sokszor nem is értem, honnan veszik ezeket a nézéseket, pózokat…. Először azt hittem, magazinokból lesik el…de nincsenek náluk effélék. Gondolom, a tv-ből, vagy a suliban a facebookról veszik a mintát. Amit aztán egymás között tovább erősítenek.

Jön velem szembe az iskola folyosóján a lány, mosolyogva köszön. Kicsit nehezen lépked a nem neki és a nem iskolába való cipőben. Szeretném nem tudni, hogy már pénzért is megtette…és utálom magam, mert nem tudom megfogni, megállítani a folyamatot, hisz szemben velem egy bűnöző dinasztia áll, akikkel szemben tehetetlen vagyok. Persze nemcsak én. Mindenki. Több mint tíz éve próbálkozok ezzel a családdal, de csak addig jutok, hogy lesz pár évük a gyerekeknek, amit örömmel töltenek a suliban. De már a tizedik-tizenkettedik év után kevés vagyok, mit sem ér a beszéd, a pozitív ráhatás, jó, még bejönnek néha, hogy nem tudnék e segíteni, de azokban a helyzetekben már lehetetlen. Aztán a nyomorult fiatal lányok gyerekei is hozzám kerülnek, és előre tudom, ugyanazt az utat járják majd be, mint az anyjuk.

Ők nem luxus prostituáltak lesznek. Hanem a legalja. Akik kocsmában is, meg a kamionsoron biztosítják az utánpótlást. Ha szerencsések, túlélik.

Vannak, akik elkerülnek. Pestre, vagy külföldre. És azt csinálják. Most ketten is hazakerültek a kapcsolatrendszerünkben. Talán sikerül nekik még kialakítani az életüket. Még nagyon fiatalok. Még mindent újra kezdhetnek.

A feltűnően szép lány pár hónapja van itthon a faluban. Ő külföldről jött vissza. Folyékonyan beszél több nyelven is. Hat osztályt végzett. Most itthon van újra, elege lett, ki akart törni abból, hát hazajött. Még nem bírt minden szálat elszakítani, hívogatják telefonon. Remélem, sikerül neki. Nagyon akarja. Kérdezi, nem tehetné e le valahogy a nyolc általánost. És persze, hogy lenne e valami munka.

De munka nincs. Az asszonynak sem, aki egyedül maradt két középiskolás korú gyermekével, és egy házzal, aminek a részleteivel már rég elmaradt. Nincs már áram, víz, fűtés is alig. Munka meg semmi. Hát a testével keresi. Nem is túl szép, és nem is fiatal már. De a kocsmákban mindig talál valakit, aki fizet érte. Nem sokat. De pénz az is. A szemem előtt vált prostituálttá.

Persze, tudom. Nem törvényszerű, hogy valaki az legyen. Dönthetne másképp is. Szerencsére nem sokkal találkozunk. De vannak, ott vannak minden faluban, és abban a rétegben, akiknek a lehetőségei a legkevesebbek. Ezért érzem úgy, hogy ők a nyomor áldozatai. A kilátástalanságé. A reménytelenségé. És bevonzza a lányokat a könnyű pénz ígérete, a pillanatnyi örömé, mikor megkapják. Mert van, akinek ennyi öröm már épp elég. Mert más öröm, vágy megtapasztalásából addigi életében kevés jutott neki. Túl kevés.