Három hétig voltak áram nélkül. Az asszony és az öt gyerek. Sikerült megoldani. De úgy tűnik, a rendszerben még nem lett volna ott a megoldás lehetősége.

 A villanyóra visszakötésének hamar nekifutottam. Jó megoldás ilyenkor a védendő fogyasztó státusz, mert a kártyás óra felszereléséhez nem kell befizetni a tetemes tartozást.

Az adatlap letölthető a netről, jegyzői igazolás kell csak hozzá, a jogosultsághoz. Szóval, telefon, kérés a családsegítőhöz, remélve, megindul a dolog. Aztán az EON-nál tájékozódtam, mekkora a tartozás. Ekkor már körvonalazódott, hogy nem lesz egyszerű. Az asszony férje évekkel ezelőtt meghalt, és a villanyóra azóta is az ő nevén van. Az órát át lehet íratni, de előtte tehermentesíteni kell, vagyis kifizetni a tartozást. És ez most 140 ezer Ft fölött van, plusz a visszakötés 21 400 Ft-ja.

Az EON-nál az ügyintéző nagyon segítőkész. Kiszámítja, mennyit kell minimum befizetni.

Ez is több mint 80 ezer, plusz a visszakötés. Közben jön a telefon a családsegítőtől, hogy nincs jogosultsági alap a védendő fogyasztóhoz, a jegyző nem tudja igazolni.

Tudom, a szociális helyzet alapján nem lehet, hisz az árvasági, a családi pótlék összege együtt meghaladja ezt a szintet. De sajnos ott van az uzsora, a befolyásolható asszonyra mindig rátelepszik valaki, megfenyegeti, és elveszi a pénzét.

Gondolkodom, hogyan tovább. Nem létezik, hogy nem találunk valami megoldást.

Másnap csöng a telefonom. Az ügyintéző az EON-tól visszahív. Hogy ne haragudjak, de nem érti. Biztos, hogy a nyolc pontból egy sem teljesülhet a jogosultság megszerzéséhez? Nem nézném meg újra?

Ez nehéz. Megint megkérdezni a családsegítőt. Hogy rendesen megnézték e. De muszáj.

Hát nem. Nem néztek utána. Csak mondták. Most, hogy újra kérem, már biztosak benne, hogy a gyerekek fogyatékossága miatti emelt családi pótlék miatt mégiscsak jogosult. E miatt pár napot vesztettünk. Pár nappal tovább volt sötét.

Szóval, körvonalazódik a stratégia: ha visszafizeti a nyolcvanezret, és ezt gyorsan tudjuk igazolni, ha befizetjük a visszakötést, és ezt is gyorsan elfaxoljuk, egy nap alatt visszaköthető az áram. Utána megindítjuk az óra átírását az asszony nevére, ide csak a férj halotti anyakönyvi kivonata kell, meg az adatlap, és ezek után már lehet kérni a védendő fogyasztó státuszt.

Hurrá. Újra az asszonyhoz igyekszem, megegyezünk, hogy a nyugdíj érkezése napján reggel megyünk, bevisszük a Takarékszövetkezethez, és átutaljuk a pénzt. Kéri, korán menjünk. Nagyon korán. Hogy megelőzzük a múlt heti látogatókat. Akik az összes családi pótlékot kivetették vele, még a kölcsönök részleteit sem vonatta le. Az ajtónál aztán elvették tőle az összes pénzt.

Megkezdődik a versenyfutás. Korán kelünk, de a nagy ködben nem haladunk elég gyorsan. Mire a házhoz érünk, már csak a gyerekeket találjuk otthon. Az asszonyt már elvitték. Rohanás be a Takarékszövetkezethez. Ott nincs. Kis körút, orvosi rendelő, bolt, sehol senki. Szerencsére a pénzintézetnél sem. A nyugdíja meg valami miatt csak holnap jön meg. Hál ’istennek.

Másnap ügyesebbek vagyunk. És a pénzintézet vezetője is nagyon segítőkész.

Az akció sikerül. Az utalás megy, a fax is, az alapítványunk segít a visszakötés díjával (köszönet egy támogatónak), és pár óra múlva újra van fény a kopott házban. Örülünk.

Visszahallok némi átkozódást attól, aki hoppon maradt, akit megelőztünk az utalással. Próbálok nem figyelni rá. Engem a gyerekek érdekelnek.

Mehet a második lépés. Kérem újra a családsegítőt, a halotti anyakönyvi kivonat fénymásolatával segítsen. Péntekre. Én pedig akkor kitöltöm vele az adatlapot, és hétfőn már beadhatjuk a kérelmet.

Pénteken megyek. A fénymásolat sehol. Próbálok telefonálni, semmi, aztán feladom. Szerencsére az asszonynak a kevés irata között a halotti anyakönyvi kivonat megvan.

Hétfőn folytatom.

Érzem, sikerülni fog. Kitisztázni azt a helyzetet, amire ez az asszony egyedül képtelen. Továbblendíteni egy beosztással élő áramfelhasználás felé.

Mert nála így kell segíteni.