Vannak keresztnevek, amelyek eltűnnek hosszabb-rövidebb időre, sok esetben pedig valamiféle ciklikusság is megfigyelhető a felbukkanásukban. És azt hiszem, bizonyos társadalmi csoportokhoz, ha tetszik kultúrkörökhöz is köthetőek ezek. Érdekes dolog figyelni ezt is.

Manapság divatosak az ősi magyar nevek.

Nemrég egy Waldorf iskolában jártam, az egyik osztályban a bemutatkozó gyerekek szinte mindegyike ilyen nevet viselt.

Értelmiségi családok gyermeki voltak, akiknek a magyarság történelme, kultúrkincse valamilyen ok miatt különösen fontos.

Máshol más írja a divatot. Gyakran a szappanoperák.

Emlékszem, mennyire viccesnek találtam jó néhány évvel ezelőtt az első Izaura nevű kis cigány lányt. Az akkoriban még korántsem ennyire gyakori sorozatok egyikében, a főszereplő rabszolgalány neve volt ez, ezt előtte sosem lehetett errefelé hallani.

Később megértettem: itt nem böngészik hosszasan az utónévszótárt, keresve a vezetéknévhez hangrendjében leginkább illő keresztneveket. És nem szempont az sem, hogy az apa nevét vigye tovább a fiú. Itt e nevek az egyetlen helyről érkeznek: a tv filmjeiből, ami itt is elérhető, megérthető, és ami abból a számukra ismeretlen világból jön, amiből jó lenne kapni, átélni, megtapasztalni.

Jöttek tehát a furcsa nevek, a filmekből, sorozatokból, jöttek a futballvilágból, vagy éppen valamilyen énekes példáján.

A kevés Marika, Erzsike, Zsuzsi, Zolika, Ferike, vagy a ritkább Jenő, Ádám mellett errefelé is sok az Alex, Zsanett, Dzsenifer, Márk, Richárd, Roland vagy a Róbert, Norbert, Erik, Viktória, Beatrix. És a szokatlanabbak, a Bella, Maja, Heléna, Szidónia, Brenda, Olivér. És a legfurábbak, amire már én is rákérdeztem, hogy honnan találták ezt a nevet a kicsinek: az Armandó, Herkules, Dzsamina, Martina, a Brendon-Mataus vagy az Emilio-Ricardo. A válasz mindig ez volt: a tv-ben, egy filmben hallottuk, és megtetszett.

A gyerekek zömének, és sok felnőttnek is beceneve van. Ez megszokott, régi gyökerei vannak vidéken, a cigányság körében különösen. Sokáig nem tudtam, ki a „Tücsök”, hetek teltek el, mire beazonosítottam, hogy „Lüszi”-nek (egyébként Klaudia), a nagyon fiatal, háromgyerekes anyukának a párja. Ma már tudok különbséget tenni az azonos nevű Jenők között a faluban, a becenév alapján, tudom, melyikük Jaga, és melyikük Jenci, vagy a Jenő. A gyerekek beceneve sokszor a névből adódik: Ádi, Roli, Oli, Lackó, máskor ragadványnév: Pöpi, Lulu, Pityke, Kacor, Cuna, Ludmilla, Simi, stb…. És persze ott van a felnőtteké is: Pácsa, Citrom, Pityebó, Szálkás, Csotri, Csoki, Pöszméte…. Megannyi történet, ami ezeket életre hívta, és megmaradt erősen a család, a szűkebb vagy tágabb közösség tudatában. Később már eltűnik a történet, csak a becenév marad meg, sokszor egy életre.

Furcsa kultúrtörténete van ennek is, és bizonyára az okok is érdekesek. Talán valaki feltárja majd egyszer, hogyan és miért kapcsolódik a mélyszegénység és a cigányság a szappanoperák világához. Hogy miként nevez át ez egy réteget, vagyis a hozzá tartozó személyeket, fokozva az egyébként is nehezen érthető kép bizarrságát.