Írtam már többször a szülői szeretettel kapcsolatban. Olyat is, hogy a kicsiket mindenekfelett imádják, és olyat is, amikor embertelen módon büntetik saját gyermekeiket. A gyerekek viszonya a szülőkhöz legalább ennyire összetett. Lemodellezi a felnőttekét.

Maradtak meg bennem furcsa Anyák napi ünnepségek.

Mert az ember pedagógusként kicsit anyapótló is.

Emlékszem Zsanettre, aki zokogva rohant át hozzám az ünnepségről a művészeti suliba, hogy „nem jött el!”. Nekem adta a könnyes-maszatos pirosra

színezett szívecskét, a „szeretettel édesanyámnak” felirattal.

Próbáltam magamban mentséget találni az anyának: sosem jött be a suliba, miért pont ez lett volna fontos számára?

Ahol nincsenek családi ünnepek, ott nincs jelentősége az Anyák Napjának sem. Talán nem tudta, hogy másnak fontos. Az osztályban mindenkinek. Ennek a szégyene mélyen beleivódott Zsanett lelkébe.

 Sok ilyen ajándékot őrzök. Az édesanyák helyett. Azok helyett, akik nem ülnek lélegzetvisszafojtva a nézőtéren, amíg a gyermekük elmondja a verset.

A kicsit vittem hazafele. Két napig nem látta az anyját. Ahogy befordulok a kocsival, látom, az egész utca kint van. Esemény ez, innen nem jellemzőek az efféle „ott alvós” kirándulások.

A kicsi is örül, amint meglátja az anyját a ház előtt: „ott van már az a büdös k….” mondja mosolyogva. Elborzadok. Aztán látom az arcán, nincs jelentősége a mondatnak. Örül, szereti, csak az én fülemnek bántó a mondat. Az én normáim szerint.

Mert otthon ezt hallja. A csúnya beszéd, a káromkodás mindennapos. Még a legszentebb dolgok felé is. Az anyja is így beszél. Vele is, és a többi gyerekével is.

 De tudják, alkalmazkodni kell. Hozzám is, mert mást várok el. A nagyobb gyerekek, és a felnőttek a jelenlétemben nem káromkodnak. Kivéve, ha nincs cirkusz, veszekedés. Ha van, megszűnik a kontroll. Mindennek lemondják egymást, szülők, gyerekek, rokonok, szomszédok. Hallani rossz. Aztán elnézést kérnek, amiért hallottam. „ Ilyenek vagyunk.”- mondják.

 Sokat beszélgetünk erről, hogy miért fontos elem ez. Hogy a kommunikáció jobb, emberibb, a többségi normákhoz igazodóbb legyen. Nemcsak Anyák Napján. Mindig. Nemcsak velem szemben. Egymással is.

De érzem, sikerülni fog. Csak idő, és türelem kell hozzá.