Emlékszem, mennyire elképedtem, amikor ezt az egészet elkezdtem, és először mentem ki egyik kis tanítványom családjához, megnézni a kistestvérét, aki nemrég született. Sokáig kerestem a szememmel e félhomályban: úristen, hol lehet itt egy újszülött? Aztán az anyuka segített: itt van a pici, és felhajtotta az egyik ágy elszürkült takaróját. Csakugyan, ott aludt, a takaró sarka alatt. Kéthetes volt.

Az ember először mindent másképp gondol. A mélyszegénységbe érkező újszülöttekről is.

Mert újszülött, mert kisbaba. Kiságyat vár, fehér, rózsaszín takarót, nyugodt sarkot, pólyát, muzsikáló függőket az ágy fölött, kiskádat, meleget, babaillatot.

Ez mind hiányzik.

Kiságyat még sehol sem láttam. Nem is férne. Az ágyak a fő bútordarabok, és a kályha, e mellett maximum a szekrény, és a tv. Más nincs.  Külön sarkot, takarót sem láttam még ezekben a házakban az újszülöttnek. Amíg pici, és nem fordul, mászik, addig valamelyik ágyon van. És ölben. Később is, mindig. Járóka sincs. Amikor mászik, sokat van a földön. De mindig van, aki vigyáz rá.

Kiskád? Néhol van, de inkább lavor. Papírpelenka, amíg kicsik, kerül. Ha elfogy, és nem tudnak venni, akkor alulról meztelen vannak.

Sokáig szopnak. Bébiételt, bébiitalt még nem láttam. Az anyatej mellet a felnőttek ételeiből kapnak.

Csend, nyugodt sarok? Sehol. Megszokja a zajt, és a cigifüstöt is. A tv állandóan szól.

Meleg? Csak, mint a többinek. Ilyenkor télen nehezebb. Mindenkinek. A pici is kiveszi ebből a részét, nem jár külön meleg, csak mert újszülött.

Levegőzés? Nyáron sokat vannak kint, télen csak akkor, ha muszáj. Hideg van. Bundazsák, babakocsi sehol. Ez különben is luxus. Csak annak van, aki megengedheti magának. Inkább csak cipelik a kicsiket, nemcsak az anyák, a testvérek is Ha nincs kire hagyni bent, vagy orvoshoz mennek. Ez utóbbi gyakran előfordul.

Szeretet? Maximális. A picik ragaszkodók, mindig kapaszkodhatnak valakibe. Mindenben elsőbbséget élveznek. A kicsikre mindenki figyel.

Két hete szült az egyik anyuka. A kicsi vályogházba, az ötödiket. Itt már mi is készültünk. Amennyire tudtunk, vittünk babaholmit, kiskádat, fürdetőt.

A jövő héten, a másik faluban jön majd pici. A fiatalasszony a harmadikat szüli. Kérdezem, hány éves. 18, mondja. Nem kérem el a személyi igazolványát. Tudom, hogy nincs annyi.

A harmadik kismama 17. Neki is a harmadik lesz. Meg van még egy óvodás, az élettársa előző kapcsolatából.

Nekik próbálunk segíteni. De sokan vannak, akiknek nem tudunk.