Az már rég teljesen világos számomra, hogy az, hová születik egy gyermek meghatározza az életét. Mégis nehéz a különbségeket és lehetőségeket látva feldolgoznom magamban a helyzeteket. Pedig próbálom tudomásul venni. Csak azt utálom, hogy úgy csinálunk, mintha az esély mindenhol meglenne.

Van egy gyerek, aki koraszülöttként jön a világra, jó agyagi háttérrel rendelkező, a gyerekért mindent megtevő családba. Egyke. Nem is kell másik, csak ő rendben felnőjön. Mindent elkövetnek, hogy egészségesen fejlődjön.

Még kicsi, de már dossziényi orvosi papírja van, több helyről, mindent kipróbálnak, hogy a fejlődése rendben legyen. Szakemberek dolgoznak a mozgásának, beszédének javításán, mindenki lesi minden rezdülését. A legjobb óvodát keresték meg neki. Pénz, idő, nem számít. Biztosan olyan felnőtt lesz, aki képes lesz dolgozni majd a családi vállalkozásban.

A másik gyerek egy mélyszegénységben élő családba születik. Ötödiknek. Korábban jön ő is, mint kellene. Az ő szülei távol vannak azoktól a lehetőségektől, ami segítene rajta. Azt sem tudják, mi az, korai fejlesztés. A kisfiú most négy és fél éves. Még nem beszél. Négy éves koráig azért nem mehetett óvodába, mert nem volt szobatiszta. Szeptembertől viszik. Igaz, most is bepisil, főleg alvás közben, úgyhogy délben, ha megebédelt, haza is megy. Ő is, meg a testvére is. Azt a három órát meg kibírja. Legalább reggelizik is.

Két orvosi lelete van. Az egyik három éves korában készült, megállapítja, hogy nem beszél, és nem szobatiszta. A másik most, decemberben. Ugyanez van rajta. Az okok firtatása, esetleg javaslat valamire, nincs. Egy év múlva kontroll. A segítő hálózat tudja ugyan a problémát, de mit csináljon? A „korai fejlesztés”, mint szolgáltatás persze elérhető itt is, igaz, csak a kistérségben, és csak annak, aki be tudja vinni a gyereket. Arra meg nincs pénz. A „tanácsi kocsi”, ahogy errefelé nevezik, próbálja ugyan segíteni az itt élőket, de kevés a pénz az önkormányzatnál, és akin látszik, hogy beteg, az elsőbbséget élvez.  A kisfiún nem látszik. Csak nem beszél. És nem szobatiszta.

Az anyuka egyet értett meg az egészből: a doktor néni azt mondta, hogy majd megemelik a gyerekre kapott családi pótlékot. Hamarosan.

És ezzel a sora eldöntetett. Próbálkozás, fejlesztés, minden nélkül.