A gyerekek zöme örül az ilyen időnek, hóesésnek, hidegnek, hiszen van lehetőség szánkózásra, korcsolyázásra. De nem mindenki. Ilyenkor nagyon csendes az utca a soron. Mindenki behúzódik, felnőtt és gyerek. Ahol lehet, ott a kutya is.

 Itt nem építenek hóembert, nem szánkóznak, nem hancúroznak a hóban. Kevés a meleg ruha, kesztyű elvétve, és a vizes ruha is nehezen szárad. Az átfázott test is nehezen melegszik fel. Itt meg kell gondolni a gyerekeknek az ilyesmit…..

A férfiak korán kelnek. Vállukon fűrész, fejsze. A vásárolt fa már novemberben elfogyott. Errefele nem fűtenek szénnel. Túl drága.

Amikor még jó idő volt, kevesebb kellett. Most egész nap fűteni kell.

Tehát mennek. Fát keresni, a határba. Van, aki szerencsés, talál kertet, ahol a gazda megengedi, hogy kivágja az elszáradt gyümölcsfát, jövéseket. Ahogy ezek elfogynak, mindig messzebbre kell menni. Gyalog, mert a bicikli csúszik a hóban. A kivágott fát vállon viszik haza, ki zsákban, ki összekötve.

Páran az akácot gyűjti, az út mentén. Van, aki a kökényt. Nehéz kivágni, nagyon szúr, de jól ég. Más messzebbre merészkedik, a földekre. Itt, a szántók szélén, meg az erdőkben vastagabb fákat is találnak, de ez már másnak a tulajdona, lopás. A nagyobb faluban, ahol van rendőrség, és valakit falopáson kapnak, attól elkobozzák a fát, ráadásul nekik kell becipelnie a rendőrségre, és még meg is büntetik. A kisebb helyeken ritkán jár rendőr, csak a gazdáktól kell tartani. Úgyhogy ide hajnalban indulnak. Mert kell a fa. A gyerekek fáznak. És főzni is a kályhán főznek.

A házakban többnyire meleg van. Az asszonyok fűtenek, a férfiak hordják a fát. Ahol van férfi.

Az asszonynál nincs. Az ablak sarka kitört, egy rossz kabáttal dugta be a nyílást. A kályha az első helyiségben, kevés meleget ad. Kevés a fa. Körülötte kuporog három gyerek. Fáznak. Nincs több 10 foknál idebenn.

A másodikban csak ágyak vannak. Az egyikben nyakig bebugyolálva a negyedik kicsi. Most ő lázas, a múlt héten a testvére volt az. Az asszony sír. Mi lesz, ha elfogy ez a kevés fa is?